Jöjj, kövess engem! Ezek voltak Jézus első szavai Péterhez. És ezek voltak az utolsó szavai is, amelyeket hozzá intézett, amikor rá bízta az egyházat (Jn 21,22). Talán nincsenek is olyan szavak, amelyek jobban kifejeznék a keresztényi létet, mint ez a három szó, amellyel apostolait hívta: "Jöjj, kövess engem!" Jézus 12 apostolt választott magának, akik legközelebbi munkatársai. A 12-es számnak megvan a maga jelentősége. Jézus azt akarta, hogy választottai Isten népe 12 nemzetségét jelképezzék, hogy legyenek a lelki "új Izrael", hogy ők terjesszék Isten üzenetét a világ minden részére.
A meghívás azonban nemcsak nekik szól. Isten, aki kiválasztotta Izraelt és a 12-t, minket is meghív. Kiválasztott minket is, hogy mi legyünk az Ő népe, az Ő tanítványai, az Ő munkatársai, örökesei. "Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek" (Jn 15,16). Isten még azelőtt kiválaszt minket, hogy mi Őt választanánk. Ő már akkor kiválaszt minket a keresztség által, amikor még nem is tudunk létezéséről. De eljön az az idő mindannyiunk életében, amikor válaszolnunk kell az ő hívására. Nem vagyunk marionett bábuk, akiket Isten mozgat, hogy a mennybe vagy a pokolba vezessen minket. Nekünk kell válaszolnunk és választanunk. Ő ma is hív minket: "Jöjj, kövess engem!" Életünk legfontosabb döntése az Ő hívására adott válaszunk.
Juhaim ismerik hangomat
Egy szentföldi legelőn három pásztor ugyanabba a medencébe vitte nyáját itatni. Ugyanayon a helyen ivott mindhárom nyáj. Mikor a juhok már oltották szomjukat, az egyik pásztor felállt és elkiáltotta magát: "Men-ah", ami arabul azt jelenti, "Utánam!" A juhok a kiáltásnak engedelmeskedve utána eredtek a domboldalon. A második pásztor is ugyanígy tett, és a juhok követték. Még annyi fáradságot sem vett, hogy megszámolja juhait. Egy idegenbeli túrista odament a harmadik pásztorhoz és azt mondta neki: "Add ide nekem a subádat és a botodat, lássuk vajon a juhaid követnek-e engem?" Felvette a subát, elkiáltotta magát, de a juhok meg sem mozdultak. Nem ismerték az idegen hangját. "A juhaid soha nem mennek más után?" kérdezte a túrista. "De" - felelte a pásztor - "előfodul, hogy ha az egyik juh megbetegszik, hogy akkor más után menjen".
Sok hang szólítja a keresztény embert, de ő ismeri pásztorának, Krisztusnak a hangját. Ha nem ismeri fel a gazdáját, akkor az azért van, mert lelki értelemben véve beteg, a bűn beteggé teszi. "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem" (Jn 10,27).
Személyes meghívás
Jézus személyesen téged hív és személyes választ vár. Nem azért jött, hogy általánosságban hívja a világot, hanem mindannyiunkat személyesen. Ahogyan Márta is mondta Máriának: "A mester itt van, és hív téged" (Jn 11,28). Isten Krisztusban érted lett emberré. Érted jött Jézus ide. Téged hív. Te vagy eljövetele célja. Te vagy az, akit szeret, akiért meghalt és akiért feltámadt. A keresztény az az ember, aki Krisztus hívására élete elkötelezettségével válaszol. Más vallásoktól eltérően a kereszténység nem erkölcsi vagy elméleti törvényeknek való engedelmességet jelent, hanem egy személyhez, Jézus Krisztushoz való hűséget és odafigyelést. Ha rá hallgatunk, akkor a vele való legmélyebb személyes kapcsolatba kerülünk. "öbbé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak" (Jn 15,15).
A bűnösökhöz
Jézus nem azért választotta ki éppen ezt a 12-t, mert tökéletesek voltak. Péter például ingerlékeny és határozatlan volt. Egyik percben azt mondja: "Kész vagyok meghalni érted", a másik percben letagadja, hogy ismerné Jézust. Jakab és János nagyravágyó emberek voltak, édesanyjukon keresztül kérték is Jézustól, hogy a mennyben a legjobb helyeket foglalhassák el; amikor pedig a faluban nem fogadták szívesen őket, villámlást akartak az égből büntetésképpen lehozni. Máté, a vámos, a zsidók szemében áruló volt. Sőt Jézus még Júdást is taníványai közé választotta. De a legnagyobb misztérium mégsem az, hogy miért hívta meg Júdást, hanem az, hogy miért hívott meg engem/téged. Isten a befejezetlent, a búnöst választotta. A legkevésbé alkalmas emberek. Szent Pál is ezt mondja: "Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket" (1Kor 1,27). Pál is furcsának találta, hogy Isten őt apostolának választotta, mert nem volt megfelelő jelölt az apostolságra, sőt, üldözte a keresztényeket. De Isten nem azért hív meg minket, akik vagyunk. Mindannyian méltatlanok vagyunk. Ő úgy választ ki, ahogy vagyunk. Azért hív meg minket, hogy olyanokká legyünk, mint amilyenekké ő tehet minket. Isten nem a megfelelő embereket választja ki, hanem megfelelőkké teszi azokat, akiket meghív.
A II. században élt egy Kelszosz nevű filozófus, aki azért gúnyolta a keresztényeket, mert tanulatlan, a társadalom szempontjából értéktelen emberek voltak. Origenész pedig, a tanult keresztény megfelelt neki: "Valóban. Krisztus meghívja a legyőzötteket. De nem hagyja őket úgy. Megújítja őket. Kapzsin és zsugorin jövünk hozzá; Ő nagylelkűvé tesz. Mocskosan jövünk hozzá. Ő megtisztít. Faragatlanul jövünk hozzá. Ő úriemberekké tesz. Isten nélkül jövünk hozzá, és ő betölt minket Isten jelenlétével".
Miért kövessük Jézust?
Azért követjük Jézust, mert ő valódi Isten. "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki nem jöhet Atyámhoz, csak énáltalam". "Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik , és aki bennem hisz, nem szomjazik többé." - mondja Jézus. "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki bennem hisz, ha meghal is, élni fog". Kövessük őt! A kapu keskeny és az út nehéz, de egyetlen út a megelégedés, a béke, az öröm és az örök élet felé. MIért követnénk mást? Ki az, aki magát Jézushoz mérheti?
Hozzá tartozunk
Jézust követjük, mert hozzá tartozunk, az övéi vagyunk. Ő a mi Urunk és Istenünk, Teremtőnk és Megváltónk. Ő alkotott minket és ő váltott meg minket. Azért választjuk őt, mert nyájának tagjai vagyunk, és Ő a mi pásztorunk. Ismerjük hangját, és ha szólít, követjük Őt. Tudjuk, hogy kik vagyunk és kiéi vagyunk, úgyhogy Őt követjük.
