Jézus Ura az élet viharainak

Evangélium: Mt 14,22-33
Apostol: 1Kor 3,9-17

Ebben a szakaszban azt látjuk, hogy az Úr tanítványai heves vihar csapdájába estek. Az Úr parancsolta nekik, hogy keljenek át a Galileai tengeren a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sereget. A tanítványok pedig engedelmeskednek neki, és egyszerre csak a vihar kellős közepén találják magukat. Mindent megtesznek, ami tapasztalt halászemberektől kitelt, de nem jutnak előre. A vihar szembecsapja őket. Ez a 12 ember bennragadt a viharban és nem képesek kiszabadulni belőle.

Tapasztaltad-e már ezt az állapotot? Előfordult-e már, hogy életed viharba keveredett, és bármily erősen próbálkoztál, bármit tettél, mégsem tudtál szabadulni, mégsem voltál képes előre haladni? Mindannyiunknak vannak ilyen tapasztalatai. Úgy tűnhet olykor, hogy a vihar soha véget nem ér, és semmi jó sem származik abból, ha szembeszállunk vele, ha küzdünk ellene. Hála Istennek van jó hír számunkra a mai evangéliumban, Isten szavaiban. Igaz, hogy az élet viharai sohasem kellemesek számunkra, de bizonyos hasznot meríthetünk belőlük. És ezeket a mai evangélium megmutatja nekünk: „Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, később azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli” (Zsid 12,11).

Csatlakozzunk a tanítványokhoz, vegyünk részt az ő viharukban, és rajtuk keresztül meglátjuk, hogy Isten gyermekei számára a viharok rejtett áldást hordoznak. Nem tudom, hogy te éppen milyen viharral kell szembeszállj életed jelen szakaszában, de tudom, hogy Istennek célja van azzal, hogy megengedi ezt a vihart az életedben.

1. A viharok az Isten kezében az átmenet, átmenetel közegét jelentik
Jézus azt használja fel, amitől a tanítványok féltek, tudniilik a tengert. Ezt használja fel, hogy kinyilatkoztassa magát nekik. Ő ugyanezt teszi a te életedben és az enyémben is. Figyeljük meg, hogy Jézus éjszaka érkezik hozzájuk: a negyedik őrváltás idején, az hajnali 3 és 6 óra között, amikor is az éjszakának a legsötétebb órái vannak. Ekkor érkezik hozzájuk a vizen járva.
Lehet, hogy te, aki ma valami miatt ezt a sötétséget érzékeled az életedben és sötétben jársz, azon tűnődsz, hogy hol van Jézus? Hadd emlékeztesselek rá, a Zsidókhoz írt levél szavaival, hogy Isten mindig veled van: „Hiszen ő maga ígérte:"Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra."” (Zsid 13,5b). Hadd emlékeztesselek, hogy életed legsötétebb pillanataiban is Isten Isten marad, és ő életed irányítója. „Akkortájt mondta Salamon: az Úr kinyilvánította, hogy homályban kíván lakni” (1Kir 8,12). „Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény: neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal” (Zsolt 139,11-12). Életed legsötétebb óráiban sem rejtheted el magad Isten elől. Ő jelen van és veled van akkor is, ha te nem látod Őt.

Jézus a természeti csapásban jön el. A tanítványok az életükért harcolnak. A Mk 6,48 azt mondja: „küszködtek az evezéssel”. Küzdöttek tehát a vihar ellen. Az az érzésem, hogy ezek az emberek az életüket féltették. Amikor már minden remény eltűnt, és úgy tűnt, halálra vannak ítélve, akkor jelenik meg Jézus a vizen járva.
Néha mi is úgy érezzük, hogy elveszítettük a harcot a viharunk ellen, de hadd emlékeztesselek újra, hogy az ebből származó áldást az Úr irányítja, és valószínűleg ő akarta azt is, hogy viharba kerülj. Amikor a legsivárabbak a körülmények, nézz körül, mert Jézus fel fog bukkanni. Jegyezd meg, hogy nem akar és nem is kell megszabadítania a vihartól, de a vihar közepén is veled van és fenntart téged! Gondolj a három izraeli ifjúra, akikkel együtt volt a tüzes kemencében, és megszabadította őket, Dánielre, akit az oroszlánok barlangjában tartott életben, vagy Noéra, aki megmenekült a minden elpusztító vízözönből. Nem mentette meg őket attól, hogy viharba kerüljenek, de velük volt, és kimentette őket élve onnan. Megtette értük, és megteszi érted is!

A mélység felett érkezik Jézus. Amitől a tanítványok féltek, a dühöngő tengertől, azt használja eszközként Isten, hogy hozzájuk menjen. Micsoda bizonyságtétel ez! Nem azt üzeni nekik, hogy a vihar semmiség, nem is volt heves, üzenete az, hogy bármily nagy is a vihar, Ő nagyobb a viharnál.
Ez az üzenet nekünk is szól. Mindegy, hogy életedben milyen viharral kell szembenézned, emlékezz rá, hogy Jézus nagyobb ettől a vihartól. Ha türelmes vagy és megvárod Őt, a megfelelő időben megjelenik. És megtapasztalod azt is, hogy éppen erre volt szükséged, hogy meglásd, megtapasztald világosan a te Uradat. Amitől a legjobban félsz, amitől talán rettegsz, abban fogja megmutatni magát az Isten életedben!
Ne féljünk tehát az élet viharaitól, mert az Úr tervezte azokat, hogy hozzá közelebb kerülhess. Ő úgy alkotta meg ezeket, hogy jó legyen neked. Valljuk Szent Pál apostollal: „Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28).

2. A vihar Isten próbatétele
A 25-27. versek megmutatják az Üdvözítőt. Amikor Jézus a vizen közeledik feléjük, nem ismerik meg, azt gondolják róla, hogy szellem. A félelemtől, az ijedtségtől felkiáltanak. Jézus azonban a béke és az erő üzenetével érkezik hozzájuk. A béke üzenete: „bízzatok!”, az erő üzenete: „Én vagyok”. Hatalommal bíró szavakat mond nekik: „ne féljetek”.
Amikor életünk viharában lehetőségünk van megismerni a Megváltót úgy, ahogyan azelőtt soha. És hozzánk közeledve ugyanazt a reményt sugározza felénk, amellyel tanítványai felé is közeledett.

A béke üzenete – Ők még a viharban vannak, amikor Jézus arra szólítja fel őket, hogy bízzanak. Az Ő erejével képes békét adni nekünk már akkor, amikor még nem kerültünk ki a viharból. Erről a békéről beszél Pál apostol a Filippiekhez írt levelében: „Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” (Fil 4,6-7).

Az erő üzenete – amikor Jézus megjelenik, kijelenti magát: „Én vagyok!” Ugyanaz az én-mondat, mint amikor azt mondja magáról: „Én vagyok az ajtó”, „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, „Én vagyok az élet kenyere”, „Én vagyok a jó pásztor”. Értitek? Jézus azt mondja tanítványainak: „Bízzatok, Isten van itt.” Bárcsak megértenénk ezt a nagy igazságot, hogy Jézus az, AKI VAN. Ő az, akinek valódi hatalma van a mennyben és a földön is, ezért élvezhetjük a lélek békéjét még a megpróbáltatások idején is.
Az élet viharai azért áldásosak számunkra, mert Megváltónknak teljesen más arcát láthatjuk meg általa.

3. A szentek életét megváltoztatják a viharok
A szenteket érzékenyebbé teszi a hitre.
Amikor Péter meghallotta, hogy az Úr az, oda akart menni hozzá a vizen. Jézus egyszerűen csak annyit mond: „Gyere!” Péter engedelmeskedik a hívásnak, és Jézushoz hasonlóan ő is jár a vizen. Jézus felhasználta a vihart arra, hogy Péter hitében növekedhessen.
Amikor az élet vihara a mi fülünkbe süvölt, ha meg tudunk maradni az előbb felismert igazságban, hogy Jézus a viharnak is Ura, akkor felül tudunk mi is emelkedni a viharon, és Jézussal együtt képesek leszünk a hullámokon járni. Az igaz, hogy Péter sétája nem tartott sokáig. Amikor egy pillanatra levette tekintetét az Úrról, sülyedni kezdett. De, Péter életében volt egy olyan tapasztalat, amit egyik tanítvány sem mondhat a magáénak. Egyedül Péter mondhatja el magáról, hogy járt a viharos tenger hullámain. Életünk viharai segítenek a hitünket összpontosítani, ha engedjük. Isten felhasználja nehéz napjainkat, hogy többet tudjunk meg Őróla és növekedhessünk az Úrban. Felhasználja a viharokat, hogy egyre hasonlóbbá váljunk Ővele. Ne feledjük, tizenketten voltak a csónakban, de csak egy járt Jézussal együtt a vizen.

Intelem a szenteknek, hogy el ne feledjék, ki irányítja az életet. Péter a vizen akar járni, mint Jézus. Teszteli Jézust és a vízre lép. De hamarosan, amikor már nem tekint az Úrra, bajba kerül. Egyből eszébe jutott, hogy ki az, aki irányítja a lépteket, és segítségért az Úrhoz kiált.
Az élet viharai minket is figyelmeztetnek, hogy ki is az, aki valóban irányít. Ugyanúgy, mint Péter, az élet viharában, levesszük szemünket Jézusról, de amikor így teszünk, kudarca ítéljük magunkat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ki vezet, ki irányít minket. Sőt, ha sikeresen is hajózunk életünk viharos tengerén, ne bízzuk el magunkat, és ne gondoljuk, hogy egyedül a mi képességeink miatt van így. Ha sikeresek vagyunk, akkor az azért van, mert Valaki, aki nagyobb, mint mi, fogja a kezünket. Az élet viharainak sikeres leküzdése attól függ, hogy tudatosítjuk-e magunkban: Jézus a viharnak is Ura.

4. A viharok Isten bizonyítékai
A viharok bizonyítékai Isten hatalmának – Jézus lecsendesíti a tengert, a vihar elül. Nem is mond semmit, csak beszáll a bárkába, a tanítványok és a tenger pedig megnyugosznak.
Egy nap a te életedben is megteszi ugyanezt. A vihar addig tombol, amíg az Úr célját el nem éri vele, aztán ő megállítja a szelet. Ő csak azt akarja, hogy mindannyian lássuk, hogy ő az élet irányítója. Nem te, és nem is én. Jézus a tenger Ura, és Ő a vihar felett is uralkodik.

Jézus istenségének is bizonyítéka. Amikor Jézus lecsillapítja a vihart, a tanítványok mindjárt tudják, hogy Isten jelen van. Megvallják őt és előtte letérdelve, meghajolva imádják őt. Amikor az élet viharai jönnek életünkben, arra késztetnek minket, hogy végül ugyanabban a helyzetben találjon minket Urunk, mint a végén a tanítványokat: térden az Ő imádásában.

És íme egy titok, ami sokkal elviselhetőbbé teszi számunkra az élet viharait: ne várd meg, hogy vége legyen a viharnak. Borulj le előtte most, amíg még magasak a hullámok, amíg a szelek ellened dolgoznak. Ne várd a kék eget, hogy aztán hódolhass az Úrnak. Semmi sem mutatja meg jobban a hitedet, mint az, hogy  elfogadod akaratát és szereted Őt, még akkor is, amikor a dolgok rosszul állnak. Borulj le előtte, és imádd Őt!

Néha igen nehéz meglátni az Isten áldását az élet nehézségeiben, nem igaz? Nehéz elképzelni, hogy Isten valami jót tud kihozni abból a sok bajból, amin keresztülmész. Nem ismerem a vihart, amellyel személyesen szembesülnöd kell, de ismerem azt, aki a képes a hullámokon járni. Tudom, hogy ha elhozod szükségeidet, Ő meghallgat és megfogja a kezedet. Hozd életed viharostól az Úrhoz, és engedd be Őt az életedbe!

Nézz Krisztusra!

Evangélium: Mt 14,22-34

Szerző: ft. Anthony M. Coniaris

Egy óceánjáró hajó szelte az Atlanti óceán vizeit. Az óceán szép kék és nyugodt volt egész délelőtt, délután azonban hirtelen fekete és haragos lett. A vihar az utasokat kabinjaikba küldte. A kevésbé ijedős utasok a fedélzeten gyűltek össze, hogy nézzék, mi történik. Amint a hajó egyik tisztje ment keresztül a fedélzeten, az egyik utas megkérdezte: "Mit gondol, nehéz éjszakánk lesz?" "Azt hiszem viharos lesz", felelte ő. Majd nyugtatva az utast hozzátette: "De nem kell félniük, mert ez egy biztonságos hajó". Abban a pillanatban egy villám hasított le az égből. Ugyanaz az utas, most már idegesen, kiáltotta: "Nézzétek a vihart!". "Nem", mondta a tiszt, "ne a vihart nézzék, hanem a hajót!" Aztán nagy nyugalmat árasztva elkezdte részletesen elmagyarázni, hogyan készítették el a hajót, hogy bármilyen viharnak ellenállhasson. Anélkül, hogy a vihar okozta feszültséget lekicsinyelte volna, megerősítette szilárd bizalmát a hajóban, amelyen szolgált. Eléggé bízott a hajóban ahhoz, hogy szembenézzen a viharral.

Nekünk is szembe kell néznünk az élet viharaival. Isten sohasem ígérte azt nekünk, hogy ha Őt követjük, akkor nem lesznek viharok az életünkben. Nem mentette meg saját Fiát sem a kereszttől. Azonban azt megígérte, hogy megadja nekünk az erőt, hogy bármilyen nehéz helyzetben helytálljunk. Bármilyen nehéz is legyen a keresztünk, Isten nekünk adott kegyelme az annak megfelelő mértékű lesz. Az élet viharaiban való túlélés titka az, hogy a hajóra nézzünk, nem a viharra. Igen. Ahelyett, hogy a saját problémáinkat nézzük, és összeroppanjunk a félelemtől, inkább tekintsünk Jézusra, belé vessük bizalmunkat, Belé, Aki a legnagyobb vihart is le tudja csendesíteni.

A mai evangélium ennek egy csodás példáját adja. Amikor Péter meglátta Jézus felé közeledni a vizen, kérte: "Ha te vagy az, Uram, engedd meg, hogy hozzád mehessek a vizen". Jézus azt mondta neki, hogy jöjjön. Péter, kilépett a bárkából, ment Jézus felé, de amikor észrevette, hogy fúj a szél, megijedt, és merülni kezdett. Jézushoz kiáltott: "Uram, ments meg!" A probléma akkor kezdődött Péter számára, amikor már nem Jézusra tekintett. A hullámokat nézte, a vizet, a szelet. Félős szívére tekintett ahelyett, hogy az őt hívó Jézusra tekintett volna. Annyira lefoglalta őt a probléma (a szél), hogy elfeledkezett a megoldásról (Krisztus).

Azt mondják, hogy az embernek három szeme van: érzéki szem, értelmi szem és a hit szeme. Érzéki szeme közös az állatokéval; értelmi szeme közös minden emberrel; a hit szeme pedig azokkal közös, akik életüket Istennek szentelik. A hit szemével "látjuk" Istent; és az életet így sokkal tisztábban látjuk. Nagyon fontos, hogy tekintetünket a megfelelő helyre vezessük. Hogy választani tudjunk a vihar és a hajó, a hullámok és Krisztus között - ezek olyan döntések, amelyen túlélésünk alapszik.

Egy napon egy kerékpározó ember meglátott egy követ az út közepén. El akarván kerülni a követ, szemét rá szegezte és elkezdett gyorsabban hajtani. Az eredmény az lett, hogy pontosan nekiment. Az ütközéstől majdnem leesett a kerékpárról. Rájött, hogy rossz felé nézett. Azt az utat kellett volna nézze, ahol elkerüli a követ, nem pedig azt, amit el akart kerülni. Az igazság az, hogy arra felé vonzódunk, amerre tekintünk. Amikor a Zsidókhoz írt levél szerzője arra buzdít, hogy tekintsünk Jézusra (Zsid 12,2), a görög "aforontesz" szót használja, ami azt jelenti, hogy szegezzük tekintetünket Krisztusra anélkül, hogy figyelembe vennénk bármit is a környezetünkből.

A bűn elkerülésének legjobb módszere az, hogy elfordítsuk tekintetünket a kísértő dolgoktól, és az imádságban Krisztusra szegezzük tekintetünket. Nem kell összpontosítanunk az életben elénk kerülő akadályokra. Minél inkább figyeljük az akadályokat, annál inkább szédítenek el és nyomnak le minket. Péter csak akkor kezdett el süllyedni, amikor az akadályokra, a szélre és a hullámokra figyelt. Amíg Krisztust nézte, úgy járt a vizen, mint a szárazföldön. Minél nehezebb feladatunk van, minél nagyobbak a kísértések körülöttünk, annál inkább fontos, hogy Jézusra tekintsünk.

Öt fiú a vidéki télben elhatározta, hogy versenyt rendeznek, ki tud egyenesebb nyomot készíteni a hóban. A fiúk nagy óvatossággal tették lábukat egymás elé, próbálták minél egyenesebben, de amikor az út végére értek, meglepve tapasztalták, hogy nyomaik kígyózó mintázatúak. Egyiküknek sikerült csak egyenes nyomvonalat készítenie. A többiek kérdezték tőle, hogy sikerült. "Nem a lábaimra figyeltem. Kiválasztottam a távolban egy fát, és csak afelé haladtam". Hogy mindennapi menetelésünk nyoma egyenes, és mások számára követhető és követendő legyen, Krisztusra kell összpontosítanunk, nem magunkra. "[...] fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra..." (Zsid 12,1-2). Ahogy a tengerészek a csillagokat követve tartják meg az útirányt, úgy nekünk is, keresztényeknek, úgy kell megtartanunk a helyet irányt, hogy Jézus Krisztusra tekintünk.

Amikor bajban vagyunk, nem segít rajtunk, ha folyamatosan a problémákra gondolunk. Csak újabb szomorúságot nyerünk vele. Minél többet gondolsz a gyengeségeidre, annál gyengébb leszel. Emeld fel tekintetedet az erő forrása felé. Szemedet Krisztusra kell szegezned, ahogy Péter is tette, hogy a vizen járhasson. Valaki azt mondta: "Amikor magunkba nézünk, gyengeségeinket látjuk, és elveszítjük bátorságunkat. Amikor körbenézünk, zűrzavart látunk, és szétszórtak leszünk. Amikor fölénk tekintünk, Krisztust látjuk, és erőt merítünk". Másvalaki mesélte, hogy volt egy olyan pillanat az életében, amikor a gödör fenekén érezte magát. Amikor egyik barátjával megosztotta kilátástalan helyzetét, az gratulált neki. Meglepődve kérdezte meg, hogy miért gratulál. Azért, mert gödörbe került? "Igen, barátom. Ha a gödör fenekén vagy, lejjebb már nem mehetsz. Az egyetlen irány, amelybe mehetsz, a fel. Köszönd meg tehát Istennek, hogy elérted az alsó határt, és ennél rosszabb nem lehet. Nézz fel Jézusra, hittel. Helyezd életed az Ő kezébe, hogy kihúzzon a mélyből, amelyben vagy, és felemeljen életed csúcspontjára!" Bármilyen mélyre is süllyedtél, nézz Jézusra, és Ő felemel téged.

Egyik férfinek az volt a munkája, hogy gyémántokat becsült fel. Naponta több száz gyémántot vizsgált meg, hogy megállapíthassa, tulajdonságai alapján mennyit érnek. Egyszer megkérdezték tőle, hogy ennyi sok gyémántot vizsgálva hogy nem zavarodik bele s hogyan őrzi meg érzékét a gyémántok értékelésében. Azt mondta, hogy minden fél órában feltekint egy tökéletes gyémántra, amit a munkaasztalán tart. E tökéletes gyémántra tekintve visszanyerte értékrendjét. Jézus az Isten tökéletes Fia. Folyamatosan rá tekintve, és az ő tökéletességéhez mérve a dolgokat, megőrizzük azt az érzékünket, amely megmondja, hogy mi valóban fontos az életben, és mi nem. Tekintsünk Jézusra, és engedjük, hogy ő alakítsa látásmódunkat az élet valódi értékeire.

Egy misszionárius, aki a Csendes óceán egyik szigetén töltött néhány hónap után el kellett temesse feleségét, így vall: "Megőrültem volna a sírja mellett, ha nem lenne Krisztus és az ő vigasztalása". Nézz Krisztusra, és veled lesz "Isten békéje, amely minden értelmet meghalad" (Fil 4,7). Ő birtokolja az örök élet igéit. Nézzetek rá az élet kuszaságában, és megtaláljátok a kivezető utat, a gyengeségben, hogy erőt merítsetek, a bűnben, hogy bocsánatot nyerjetek. Amen.