Evangélium: Mt 9.1-8
Apostol: Róm 10,1-10
A múlt vasárnap a gadarai megszállottakról hallottunk, akik találkoztak Jézussal, és azt kérték tőle, hogy "távozzék határaikból". Ez azért történhetett meg, mert a gadarai embereket megfertőzte egy bűn, a profit utáni vágy, a pénz szeretete. Olthatatlanul vágytak a gazdagságra, egyre többet és többet akartak. Gazdagságuk pedig az a sertésnyáj volt, ami legelőiken legelészett. A zsidó törvények szerint nem tarthattak volna disznót, mert tisztátalan állatnak számít. A szenvedélyeik kielégítése, a meggazdagodás bálványa miatt azonban ebben a bűnben éltek. És úgy tűnik, hogy ez a szenvedély az egész közösséget egyesítette olyannyira, hogy emlékszünk, amint az evangélium is írja: Mindannyian kimentek Jézus fogadására, és látván őt, kérék, hogy távozzék el határaikból. (Mt 8,34)
Valószínű azonban, hogy nem minden gadarai volt rossz ember. Kétség nélkül találnánk köztük olyanokat, akik akarták, hogy Jézus velük maradjon, hogy tanítását hallgassák, sőt egyesek talán arra is készen lettek volna, hogy higgyenek Benne. Az üdvösség közel volt hozzájuk, nagyon-nagyon közel. De ez a bálvány, a nyereség utáni vágy rabszolgává tette őket; s ennek lett következménye, hogy ahelyett, hogy marasztalták volna, elküldték Jézust. Azt is biztosan állíthatjuk, hogy szabadságuk befolyás alatt állt: a bűn rabjai lettek, és lelki bénaságban szenvedtek. Az evangélium pedig folytatódik: "Hajócskába szállt és elment hazájába. És íme néhányan egy ágyon fekvő inszakadtat hoztak hozzá. Jézus látva hitüket, mondá az inaszakadtnak: Bízzál, fiam!"
Létezik testi bénaság, de létezik lelki is. Amikor fizikailag vagyunk bénák, akkor szeretnénk valamit megtenni, de a kezünk vagy a lábunk nem engedelmeskedik, nem mozdul, nem teszi, amit mi szeretnénk. Amikor azonban a lelkünk bénul meg, még gondolkozni is nehéz, és ha nem teszünk semmit, elveszítjük a lelkünket. Megvan bennünk az akarat, hogy Krisztus parancsait cselekedjük, de nem vagyunk képesek, van valami, ami leblokkol minket. És ahelyett, hogy a szívünkbe Krisztus költözne, vihar támad benne. Mi az, ami a gadaraiakat arra késztette, hogy Krisztus távozását kérjék? A bűn. Bűnük pedig lelki bénaságot okozott nekik, ami miatt nem volt erejük hozzá, hogy Krisztust megtartsák, velük maradjon.
Ez történik a mi életünkben is. Az egyetlen ok a bűn. De nemcsak a pénz utáni sóvárgás a bűn. Ennek a "fekete gyémántnak" nagyon sok arca van: a lustaság, a büszkeség, a hiábavaló beszéd, az ítélkezés, a pletyka, a düh, az ingerültség, a kegyetlenség és még sok-sok más. Mindannyian szenvedünk a bűntől: és akármi legyen is ez a bűn, bűn marad. A lélek elgyengüléséhez vezet, a lelki bénasághoz. Vizsgáljuk meg magunkat és valljuk meg őszintén, hogy a gadarénusokhoz hasonlóan mi is gyenge lélekkel élünk, lelki bénaságban.
De ne veszítsük el a reményt! Az evangélium nekünk is vigasztalást nyújt. Halljuk Jézus szavait, amelyekkel meggyógyítja az inaszakadtat: "Bízzál, fiam! Bűneid megbocsáttattak!" Ez azt jelenti, hogy a testi bénaságban is jelen van a bűn mozzanata. A lelki bénaságnak pedig egyértelműen a bűn az oka. Csak annyit kell tennünk, hogy megkeressük ezt a bűnt, ezt a szenvedélyt, ami Krisztus és közöttünk áll, az Úrhoz vigyük és mondjuk: "Uram, gyógyíts meg engem!" Aztán az Úr azt mondja nekünk, amit az inaszakadtnak is mondott: "Bűneid megbocsáttattak... Kelj fel, vedd ágyadat, és menj házadba". A lelkünkben dúló vihar pedig lecsendesedik, elhagyja szívünket, és Krisztus megtölti szívünket az Ő örömével. A gyengeség eltűnik, és új erőt fogunk érezni tagjainkban, az új életet a mi Urunkban, Jézus Kristztusban.
