Mit látsz?

Evangélium: Mt 9,27-35

Egyházi vagy egyházközeli emberek olykor-olykor számunkra eddig idegen dolgot tesznek, vagy új, a hagyományos vallásosságban nevelkedett keresztény számára szokatlan gondolatokat közvetítenek. Ezeknek a megítélése lehet pozitív, valaki megdicséri őket, hogy nyitnak új dolgok felé, örülnek neki, buzdítják őket, esetleg csatlakoznak hozzájuk. Mások viszont elutasítják, élet- és vallásidegen, az egyház és a hívők számára elfogadhatatlan cselekménynek vagy gondolatnak bélyegzik.

Az én kérdésem az, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a tett vagy gondolat egyeseknek jó, másoknak rossz, hogyan lehetséges, hogy ugyanazt a dolgot emberek teljesen ellentétes módon ítéljenek meg? A mai evangélium talán megadja nekünk a választ, és segít megérteni. A szemtanúk nagy serege ámult a néma lélek kiűzésének csodáját látva. A farizeusok azonban, akik szintén szemtanúi az eseménynek, azt mondják, az ördögök fejedelme segítségével űzte ki Jézus az ördögöt. Más szavakkal: az egyik csoport szerint Jézus az eljövendő Messiás, a másik csoport számára maga a Sátán. Mi a különbség?

A mai evangélumi történetet figyelmesen elolvasva megláthatjuk, hogy a hit a felelős a lelki megítélés szempontjából. Azt mondja az evangélium, hogy két vak ember követte Jézust, hangosan kiáltozva, "Dávid Fia, könyörülj rajtunk!". Amikor azt mondják, Dávid Fia, ezek a vakok, akik szemükkel nem láthatták Jézust, lelki szemeikkel látják meg, hogy Jézus a Krisztus, a Messiás, az Isten Fia. Akkor Jézus, a hit szempontját kiemelve megkérdezi, hiszik-e, hogy meg tudja őket gyógyítani, és ők megvallják hitüket: "Igen, Uram!" Jézus pedig ismét a hitükre teszi a hangsúlyt, amikor azt mondja: "Legyen nektek a ti hitetek szerint", és szemeik erre megnyílnak.

Egy másik, szintén jól ismert jelenete az evangéliumoknak, amikor Jézus a születésétől vakot gyógyítja meg. Itt Jézus közvetlenül jelenti ki: "Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek." (Jn 9,39) Jézusnak ez a kijelentése is több szinten értelmezhető, mint sok más beszéde is. A fizikailag vakokról és a szellemi, lelki vakságban szenvedőkről is beszél. A lelki vakságot a bűnhöz, a bűnös állapothoz kapcsolja Jézus, amikor azt mondja a farizeusoknak: "Ha nem láttatok volna (ha vakok lennétek), bűnötök nem volna, de ti azt mondjátok: látunk. Így bűnötök megmarad" (41. vers). Azért mondja nekik ezt, mert szemtanúi voltak a születésétől vak csodálatos gyógyulásának, és megis elutasítják a hitet, hogy Jézus a Krisztus. Ugyancsak a bűn és a lelki vakság közötti összefüggésről tanúskodik János apostol első katolikus levele: "Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította" (1Jn 2,11).

Érdekes még, hogy a fizikai vakság olykor büntetésképpen kapják a hitetlen személyek. Emlékezzünk csak Saulra, a legnagyobb keresztényüldözőre, aki a damaszkuszi úton találkozik Krisztussal, és vakon esik le állatáról, és vak is marad, amíg Krisztus hívővé nem válik. Aztán Pálra keresztelkedik (ApCsel 9). Később az Apostolok Cselekedeteiben arról olvasunk, hogy a hamis prófétát, Elimászt, Pál bünteti vaksággal a félrevezető tettei miatt (ApCsel 13,6-12).

Mi, akik fizikaialag nem vagyunk vakok, bűneink miatt vagy az Istenbe vetett hit hiánya miatt szenvedhetünk lelki vakságban. Eszembe jut a Kivonulás könyve, főleg az a rész, amikor Mózes igyekszik meggyőzni a fáraót, hogy engedje el a választott népet az egyiptomi rabságból. Hihetetlen, hogy egyik csapás történik a másik után, és a fáraó hiába látja a pusztulásokat, nem hajlandó meglátni és elismerni Izrael Istenét. Milyen gyakran kapaszkodunk mi is elöregedett mitikus hiedelmekbe és elnyűtt filozófiákba, mert jobban ismerjük őket, mint Krisztust, és a benne való hitet!

A szent Liturgiában az evangélium olvasása előtt a pap csendesen imádkozik: "Gyújtsd fel szívünkben, emberszerető Uralkodó, istenséged ismeretének tiszta világosságát, nyisd meg lelki szemeinket evangéliumi tanaid megértésére". Ezt mondja a pap Istentől kérve, hogy az evangélium üzenetének megértésére a lelki szemeket nyissuk meg. Amint a szem a fizikai megismerés, úgy elménk a lelki ismereteknek a forrása.

Védjük értelmünket, lássunk tisztán és visszafogottan, vizsgáljuk meg, amit látunk, ízlelünk és hallunk. Védjük szívünket a tisztánlátás és a visszafogottság gyakorlata által, mert ezek határozzák meg, amit gondolunk és amit hiszünk.

Hiszitek, hogy meg tudom tenni?

Evangélium: Mt 9,27-35

Szerző: ft. Anthony M. Coniaris

Két vak így kiáltott Jézushoz: "Dávid fia, könyörülj rajtunk!" Jézus megkérdezte: "Hiszitek, hogy meg tudom tenni?" "Igen, Uram!" - felelték. Akkor megérintette szemeiket és meggyógyította. "Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni?"

Megteheti? Ő, aki azt mondta: "Minden hatalom nekem adatott a mennyben és a földön"? Megteheti? Ő aki azt mondta: "Nem gondoljátok, hogy ha megkérem Atyámat, húszezer légió angyalt küld nekem?" Megteheti vajon? Aki kijelentette: "Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, ha meghal is, élni fog"? Ő megteheti vajon? Aki a semmiből teremtette a világegyetemet, aki az atomba erőt helyezett el, aki betegeket gyógyított és halottakat támasztott fel? Képes Ő rá? Aki Jóbtól azt kérdezte:"Hol voltál te, amikor a földet teremtettem?" Vajon Ő képes rá?

Az emberek mindenféle erőt latba vetnek, hogy mentsék magukat: fehér erőket, fekete mágiát, a víz, a levegő, a növények erejét, politikai erőket. De mindegyik megbukik, és csak egy marad: Isten ereje. "Krisztus, Isten ereje és Isten bölcsessége" - mondja Szent Pál apostol. Hiszitek, hogy megtehetem? Igen, Uram! Kérdezzünk meg egy volt alkoholistát vagy drogfüggot, hogyan szabadult meg borzasztó függőségétől, és azt fogja mondani: "Nem én, hanem Krisztus bennem! Az Ő ereje nélkül még mindig rab lennék". Hiszitek, hogy megtehetem? Igen, Uram!

Amikor az életed merő kudarc, Krisztus nem jön hozzám, hogy mondja: "Még egyszer meg kell próbálnod! Többet kell tennned, mint az előzőkben!" Ebben nincs semmi jó hír; ez csak kétségbeeséshez vezetne. Jézus, amikor ilyen helyzetben hozzám jön, azt mondja: "Közeledj Istenhez, és Ő megvalósítja helyetted! Közeledj hozzám, és az én erőm a tied lesz". Hiszed-e, hogy megtehetem? Igen, Uram! Egy édesapa tragikus balesetben elveszítette egyetlen fiát. Az egész világ összeomlott számára. Később ezt vallotta: "Három út állt előttem: az összeomlás, az ital vagy Krisztus. Krisztust választottam, és tőle kaptam erőt". Hiszitek, hogy megetehetem? Igen, Uram!

Gert Behanna a "The Late Liz"-ből megjárta az alkoholizmus poklát. Többször öngyilkosságot kísérelt meg. Végül pszichiáterhez küldték. Amikor kijött ennek rendelőjéből, azon vette észre magát, hogy egy nevet suttogott, amelyet azelőtt csak káromkodásokban használt: "Nincs szükségem pszichiáterre. Istenre van szükségem". Azon az estén térdre borult az ágya mellett és imádkozott: "Óh, Istenem, ha te mindenütt jelen vagy, remélem segítesz nekem, mert minden kétséget kizáróan erre van szükségem". Húsz perc múlva minden megváltozott - moondta később. Krisztus ereje jött be az ő életébe és azóta teljesen új ember lett. Hiszitek, hogy megtehetem? Igen, Uram!

Hallgassuk meg egy másik keresztény tanúságtételét is: "Mindig tudtam, hogy Jézusra szükségem van, de mostanáig nem tudtam, hogy ő magában elég". Ő magában elég. Ő az, aki valóban képes! Krisztus ereje mindenki számára rendelkezésre áll, aki hisz benne, aki szétdarabolódott, üres életét az ő kegyelmére bízza. Jézus nem azt mondta apostolainak: "Menjetek a világba és járjatok szerencsével", Ő azt mondta: "Menjetek... én biztosítlak benneteket - én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Soha, de soha nem foglak benneteket kiábrándítani vagy elhagyni". Ebben az élő Krisztussal való élő, személyes kapcsolatban rejlik a győzelem ereje. Sokunknak az a problémája, hogy nem számítunk erre az erőre, amit Krisztustól kapunk. Nem hiszünk igazán benne, ezért nem is kapjuk meg. Más erőket keresünk, amelyek aztán mindig kiábrándítanak.

A vakok Jézushoz jöttek vakságukkal. Ő megérintette őket. Meggyógyultak. Mi is ma forduljunk hozzá gyengeségeinkkel, bűneinkkel, problémáinkkal és vakságunkkal. Úgyanúgy, mint a vakok, mondhatjuk mi is: "Dávid fia, könyörülj rajtunk!" Ő pedig megkérdezi tőlünk: "Hiszitek, hogy meg tudom tenni?" A mi válaszunk pedig ez lesz: Igen, Uram! Ő pedig megtölt minket azzal a belső erővel, amely sokkal több, mint amit valaha is elképzeltünk. "Soha még ilyet nem láttunk Izraelben". Semmi sem hasonlítható az életben ahhoz a tapasztalathoz, amikor az Ő jelenléte és ereje eltölt minket.

Mindennap egyre többször szembesülünk a minket fenyegető energiaválsággal. Az áramszünetek egyre gyakoribbak. Azonban mindazok számára, akik őszintén hisznek Jézusban, és életüket rá és a Szentlélekre bízzák, sohasem lesz energia szünetük. Az erő, amire támaszkodhatunk sokkal nagyobb, mint az előttünk álló feladatok.

Hallgassuk Szent Pál személyes tapasztalatát: "Az én Istenem - gazdagsága szerint - dicsőségében ellát majd benneteket Jézus Krisztus által mindennel, amire szükségetek van" (Fil 4,19).

Hiszitek, hogy meg tudom tenni? Igen, Uram!

Imádság!

"Annak, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen." (Ef 3,20-21)