Evangélium: Mt 14,22-34
Szerző: ft. Anthony M. Coniaris
Egy óceánjáró hajó szelte az Atlanti óceán vizeit. Az óceán szép kék és nyugodt volt egész délelőtt, délután azonban hirtelen fekete és haragos lett. A vihar az utasokat kabinjaikba küldte. A kevésbé ijedős utasok a fedélzeten gyűltek össze, hogy nézzék, mi történik. Amint a hajó egyik tisztje ment keresztül a fedélzeten, az egyik utas megkérdezte: "Mit gondol, nehéz éjszakánk lesz?" "Azt hiszem viharos lesz", felelte ő. Majd nyugtatva az utast hozzátette: "De nem kell félniük, mert ez egy biztonságos hajó". Abban a pillanatban egy villám hasított le az égből. Ugyanaz az utas, most már idegesen, kiáltotta: "Nézzétek a vihart!". "Nem", mondta a tiszt, "ne a vihart nézzék, hanem a hajót!" Aztán nagy nyugalmat árasztva elkezdte részletesen elmagyarázni, hogyan készítették el a hajót, hogy bármilyen viharnak ellenállhasson. Anélkül, hogy a vihar okozta feszültséget lekicsinyelte volna, megerősítette szilárd bizalmát a hajóban, amelyen szolgált. Eléggé bízott a hajóban ahhoz, hogy szembenézzen a viharral.
Nekünk is szembe kell néznünk az élet viharaival. Isten sohasem ígérte azt nekünk, hogy ha Őt követjük, akkor nem lesznek viharok az életünkben. Nem mentette meg saját Fiát sem a kereszttől. Azonban azt megígérte, hogy megadja nekünk az erőt, hogy bármilyen nehéz helyzetben helytálljunk. Bármilyen nehéz is legyen a keresztünk, Isten nekünk adott kegyelme az annak megfelelő mértékű lesz. Az élet viharaiban való túlélés titka az, hogy a hajóra nézzünk, nem a viharra. Igen. Ahelyett, hogy a saját problémáinkat nézzük, és összeroppanjunk a félelemtől, inkább tekintsünk Jézusra, belé vessük bizalmunkat, Belé, Aki a legnagyobb vihart is le tudja csendesíteni.
A mai evangélium ennek egy csodás példáját adja. Amikor Péter meglátta Jézus felé közeledni a vizen, kérte: "Ha te vagy az, Uram, engedd meg, hogy hozzád mehessek a vizen". Jézus azt mondta neki, hogy jöjjön. Péter, kilépett a bárkából, ment Jézus felé, de amikor észrevette, hogy fúj a szél, megijedt, és merülni kezdett. Jézushoz kiáltott: "Uram, ments meg!" A probléma akkor kezdődött Péter számára, amikor már nem Jézusra tekintett. A hullámokat nézte, a vizet, a szelet. Félős szívére tekintett ahelyett, hogy az őt hívó Jézusra tekintett volna. Annyira lefoglalta őt a probléma (a szél), hogy elfeledkezett a megoldásról (Krisztus).
Azt mondják, hogy az embernek három szeme van: érzéki szem, értelmi szem és a hit szeme. Érzéki szeme közös az állatokéval; értelmi szeme közös minden emberrel; a hit szeme pedig azokkal közös, akik életüket Istennek szentelik. A hit szemével "látjuk" Istent; és az életet így sokkal tisztábban látjuk. Nagyon fontos, hogy tekintetünket a megfelelő helyre vezessük. Hogy választani tudjunk a vihar és a hajó, a hullámok és Krisztus között - ezek olyan döntések, amelyen túlélésünk alapszik.
Egy napon egy kerékpározó ember meglátott egy követ az út közepén. El akarván kerülni a követ, szemét rá szegezte és elkezdett gyorsabban hajtani. Az eredmény az lett, hogy pontosan nekiment. Az ütközéstől majdnem leesett a kerékpárról. Rájött, hogy rossz felé nézett. Azt az utat kellett volna nézze, ahol elkerüli a követ, nem pedig azt, amit el akart kerülni. Az igazság az, hogy arra felé vonzódunk, amerre tekintünk. Amikor a Zsidókhoz írt levél szerzője arra buzdít, hogy tekintsünk Jézusra (Zsid 12,2), a görög "aforontesz" szót használja, ami azt jelenti, hogy szegezzük tekintetünket Krisztusra anélkül, hogy figyelembe vennénk bármit is a környezetünkből.
A bűn elkerülésének legjobb módszere az, hogy elfordítsuk tekintetünket a kísértő dolgoktól, és az imádságban Krisztusra szegezzük tekintetünket. Nem kell összpontosítanunk az életben elénk kerülő akadályokra. Minél inkább figyeljük az akadályokat, annál inkább szédítenek el és nyomnak le minket. Péter csak akkor kezdett el süllyedni, amikor az akadályokra, a szélre és a hullámokra figyelt. Amíg Krisztust nézte, úgy járt a vizen, mint a szárazföldön. Minél nehezebb feladatunk van, minél nagyobbak a kísértések körülöttünk, annál inkább fontos, hogy Jézusra tekintsünk.
Öt fiú a vidéki télben elhatározta, hogy versenyt rendeznek, ki tud egyenesebb nyomot készíteni a hóban. A fiúk nagy óvatossággal tették lábukat egymás elé, próbálták minél egyenesebben, de amikor az út végére értek, meglepve tapasztalták, hogy nyomaik kígyózó mintázatúak. Egyiküknek sikerült csak egyenes nyomvonalat készítenie. A többiek kérdezték tőle, hogy sikerült. "Nem a lábaimra figyeltem. Kiválasztottam a távolban egy fát, és csak afelé haladtam". Hogy mindennapi menetelésünk nyoma egyenes, és mások számára követhető és követendő legyen, Krisztusra kell összpontosítanunk, nem magunkra. "[...] fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra..." (Zsid 12,1-2). Ahogy a tengerészek a csillagokat követve tartják meg az útirányt, úgy nekünk is, keresztényeknek, úgy kell megtartanunk a helyet irányt, hogy Jézus Krisztusra tekintünk.
Amikor bajban vagyunk, nem segít rajtunk, ha folyamatosan a problémákra gondolunk. Csak újabb szomorúságot nyerünk vele. Minél többet gondolsz a gyengeségeidre, annál gyengébb leszel. Emeld fel tekintetedet az erő forrása felé. Szemedet Krisztusra kell szegezned, ahogy Péter is tette, hogy a vizen járhasson. Valaki azt mondta: "Amikor magunkba nézünk, gyengeségeinket látjuk, és elveszítjük bátorságunkat. Amikor körbenézünk, zűrzavart látunk, és szétszórtak leszünk. Amikor fölénk tekintünk, Krisztust látjuk, és erőt merítünk". Másvalaki mesélte, hogy volt egy olyan pillanat az életében, amikor a gödör fenekén érezte magát. Amikor egyik barátjával megosztotta kilátástalan helyzetét, az gratulált neki. Meglepődve kérdezte meg, hogy miért gratulál. Azért, mert gödörbe került? "Igen, barátom. Ha a gödör fenekén vagy, lejjebb már nem mehetsz. Az egyetlen irány, amelybe mehetsz, a fel. Köszönd meg tehát Istennek, hogy elérted az alsó határt, és ennél rosszabb nem lehet. Nézz fel Jézusra, hittel. Helyezd életed az Ő kezébe, hogy kihúzzon a mélyből, amelyben vagy, és felemeljen életed csúcspontjára!" Bármilyen mélyre is süllyedtél, nézz Jézusra, és Ő felemel téged.
Egyik férfinek az volt a munkája, hogy gyémántokat becsült fel. Naponta több száz gyémántot vizsgált meg, hogy megállapíthassa, tulajdonságai alapján mennyit érnek. Egyszer megkérdezték tőle, hogy ennyi sok gyémántot vizsgálva hogy nem zavarodik bele s hogyan őrzi meg érzékét a gyémántok értékelésében. Azt mondta, hogy minden fél órában feltekint egy tökéletes gyémántra, amit a munkaasztalán tart. E tökéletes gyémántra tekintve visszanyerte értékrendjét. Jézus az Isten tökéletes Fia. Folyamatosan rá tekintve, és az ő tökéletességéhez mérve a dolgokat, megőrizzük azt az érzékünket, amely megmondja, hogy mi valóban fontos az életben, és mi nem. Tekintsünk Jézusra, és engedjük, hogy ő alakítsa látásmódunkat az élet valódi értékeire.
Egy misszionárius, aki a Csendes óceán egyik szigetén töltött néhány hónap után el kellett temesse feleségét, így vall: "Megőrültem volna a sírja mellett, ha nem lenne Krisztus és az ő vigasztalása". Nézz Krisztusra, és veled lesz "Isten békéje, amely minden értelmet meghalad" (Fil 4,7). Ő birtokolja az örök élet igéit. Nézzetek rá az élet kuszaságában, és megtaláljátok a kivezető utat, a gyengeségben, hogy erőt merítsetek, a bűnben, hogy bocsánatot nyerjetek. Amen.
