Evangélium: Mt 6,22-33
Szerző: ft. Anthony M. Coniaris
Egy nyáron, egy amerikai cipész Európába utazott. Valahogy sikerült bejutnia egy kihallgatásra a pápához. Amikor visszatért munkájához, barátja türelmetlenül kérdezte: "Mondd, Art, milyen ember az a pápa?" Art elgondolkodott, majd így válaszolt: "39-es méretet visel”. Világos, hogy úgy látunk, amilyenek vagyunk. A festő a világot színekben látja, a szobrász formákat lát, a zenész hangokban érzékeli a világot, a közgazdász pedig termékekben mér. Mutasd meg két embernek ugyanazt a képet, és mindkettő mást fog látni benne. Két férfi ugyanazon az ablakon néz ki, az egyik a sárt látja meg a földön, a másik meg a csillagokat az égen.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy ne úgy lássuk és halljuk a dolgokat ahogy azok vannak, hanem amilyenek mi vagyunk. Aki tele van haraggal, haragos embereket fog látni maga körül. Ha bizonytalannak érezzük magunkat, úgy fog tűnni, hogy a többi ember fenyegetést jelent számunkra. Magunkból kiindulva ítéljük meg embertársainkat. A tolvaj sokkal inkább tartja gyanúsnak embertársait, mint egy becsületes ember. Azt mondják, egyszer egy király egy ősi királyságban kiválasztott alattvalói közül egy jó embert és egy rosszat. A jó embernek azt mondta: "Járd be az én országom, és keress királyságomban egy rossz embert." A jó ember keresett és keresett, de nem talált egy rossz embert sem. A A gonosz embernek a király azt mondta: "Járd be az én országom, és találj egy jó embert." És a gonosz ember keresett és keresett, de nem talált jó embert. Amilyenek vagyunk, olyannak látjuk a világot. Csak azt látjuk, amit igazán érdekel. Néhány fiatal, hazatérve az I. világháborúból azt mondta, hogy Párizs egy borzasztóan mocskos város, amelyben nincs is semi más csak bordélyházak. Másoknak arról számoltak be, hogy szép város, gyönyörű katedrálisokkal és a parkokkal. Ahogy élünk, úgy ítélünk.
Elvárásaink szerint vesszük észre a dolgokat. Miért csak a bölcsek látták meg a csillagot? Mivel csak ők keresték. Miért csak Simeon és Anna ismerte fel Jézust, a világ Megváltóját, amikor Mária születése után negyven nappal a templomba hozta? Mert csak ők várták Őt reménnyel telve. Egy csillagász sokkal többet lát az égen, mint egy közönséges ember. Egy művész sokkal többet lát egy képen, mint egy olyan valaki, aki nem művész. Azt mesélik, hogy közösségének egyik tagja üdvözölte Henry Ward Beechert, a híres prédikátort a templomajtóban a szertartás után és azt mondta: "Dr. Beecher, talán érdekli, hogy a ma reggeli prédikációjában tizenkét nyelvtani hibát számoltam össze. " Egy másik híve ugyanezen a reggelen azt mondta: "Ma megtaláltam Istent." Mindkét férfi ugyanazt a prédikációt hallotta. Mindketten azt találták meg, amit kerestek. Azt látjuk meg, amit keresünk.
Egy a svájci Alpokban tett kirándulás során az idegenvezető mutogatta a lenyűgöző hófedte csúcsokat, az alázúduló hegyi patakokat, a tavakat, amelyek olyanok voltak, mint a tükör, és a látóhatár fenséges vonalait. Az egyik kiránduló folyamatosan akadékoskodott: "Mi olyan nagyszerű benne?" Az idegenvezető azt mondta neki: "Haver, ha nincs benned semmi, akkor nem látsz semmit kívül se." Az, ami belül van, rendkívül fontos. Ha Isten nincs bennünk, a külvilágban sem fogjuk meglátni soha. Ha bennünk van, akkor lehetetlen, hogy ne Őt lássuk mindenhol: minden madárban, minden naplementében, minden fában, minden éhező vagy szomjazó emberben.
Jézus egyszer azt mondta: " A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség? "(Mt 6,22-23). A szem az egész test ablaka. A "szem"-en Jézus az emberi lelket érti. Ha a lélek nem tiszta, ha elsötétítik az előítéletek, a gyűlölet, a test kívánságai, a büszkeség; ha megszállta az irigység és a féltékenység, akkor eltorzul az egész látásmódunk. Látjuk az embereket és a dolgokat, de nem a maguk valójában, hanem azokkal a ferdeségekkel, amelyek a bennünk élő gyűlölet vagy irigység okoz. "A szemek és a fülek hamis tanúk azoknak, akikben barbár lélek lakik”, mondta Hérakleitosz már ezelőtt 25 századdal.
Egy háziasszony azt mondta a szomszédja kimosott és kiterített ruháira mutatva: "Nézze meg azokat a ruhákat - olyan szürkék és foltosak!". A barátom azt válaszolta: "Nekem úgy tűnik, hogy azok a ruhák nagyon is tiszták. Az ön ablakai piszkosak". Ha az élet úgy tűnik, zavaros, talán meg kell tisztítani az ablakainkat. Jézus arra ösztönöz bennünket, hogy tartsuk mindig tisztán lelkeink ablakát a napi lelkiismeretvizsgálattal, bűnbánattartással és gyónással. Ha nem tesszük ezt, akkor folyamatosan olyanoknak fogunk látni másokat, mint amilyenek mi vagyunk - rosszindulatúnak, irigynek, önteltnek, önzőnek. "Jobb magad könnyeiddel tisztán tartani”, mondta George Bernard Shaw, "mert te magad vagy az ablak, amelyen keresztül nézed a világot". És Jézus azt mondta: "Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent”.
Ima
Úr Jézus, azért jöttél, hogy mindent megújíts. Tisztíts meg minket is.Újíts meg bennsőnket, hogy olyannak lássuk az élet, ahogy Te szeretnéd, hogy lássuk, tisztán, és úgy, ahogy Te látod. Ámen.
