Evangélium: Mt 8,28-34;9,1
Szerzők: ft. Ioan Abadi si ft. Alexandru Buzalic
Csak Istennek van hatalma a Teremtés, a látható és a láthatatlan világ felett. Jézus ezért istenségét bizonyítja – hatalma van a láthatatlan világ, az angyalok és a démonok felett. Csak Isten hatalma létrehozása, látható és láthatatlan világ. A mai evangéliumban Jézus felfedi kiűzvén a démonokat, a gonosz szellemeket a két boldogtalan emberből. Szent Márk evangélista elmondja, hogy ezek a démonok sokan voltak, mert "légió"-nak nevezik magukat (Mk 5, 13). A kiűzött démonok egy sertésnyájba mennek, amely a közelben legelt, és azok "mintegy kétezren" (Mk 5, 13) voltak, de a disznók a tengerbe dobták magukat és megfulladtak. A kanászok a városba szaladtak, ezután a városlakók Krisztus elé mentek, és kérték őt, hogy "távozzon határaikból" (Mt 8, 34). Azok, akik a Krisztussal vannak, belső indítással így sóhajtanak fel: Uram, maradj velünk, akik pedig távol vannak Isten keresésétől és a lelki élettől, amikor rátalálnak az Ő hatalmára és nagyságára, megborzonganak a félelemtől és teljes a gyávasággal elűzik Őt...
Ez történt kétezer évvel ezelőtt történt. A mi korunkban az egész világ tele van férfiakkal és nőkkel, sőt kisgyermekekkel, akiket a gonosz erők uralnak. Ezeket az embereket láthatjuk a televízióban, ők a fő beszédtémák azok számára, akik izgalmakat keresnek, ilyenekről tájékoztat a sajtó, a gonosz szellem ezen rabszolgái töltik meg a börtönöket, ilyen személyekre költenek dollármilliárdokat évente a világ államai.
Mindenütt találkozhatunk az alkohol rabszolgáival, akik megisszák utolsó fillérjüket is, s ennek hatása kiterjed családjukra is, s gyakran a bűnözés lejtőjére csúsznak. Ugyanezt láthatjuk a kábítószerfüggőknél is, akik nemcsak saját egészségüket rontják, hanem gyakran rablásra vagy gyilkosságra is vetemednek, csak hogy megszerezzék a pénzt "illuzió és méreg adagjukra", amelyre, úgy érzik, kiúttalanságuk miatt szükségük van, és nem tudnak nélküle élni.
De hány embert uralnak manapság a mindenféle vágyak és az érzékiség. A világ sok országa és városa vált az Ószövetségben említett ősi városokká, Szodomává és Gomorrává, amelyekre Isten jogosan küldött az égből tüzet és kénkövet a tízparancs hatodik és kilencedik parancsa elleni bűnök miatt, mert ezeket égbekiáltóan megszegték.
Vannak olyan emberek, akik okkult gyakorlatokhoz folyamodnak, boszorkánysághoz, varázsláshoz, spiritizmushoz, mágiához, amelyek valódi eszközök az ördög kezében.
Hányan és hányan rabszolgái a bosszúnak! Hány ember van még bolygónkon, akiket eltölt a gyűlölet a Teremtő Isten, Jézus és a vallás ellen? Ezek a rabszolgák gyűlölik Istent, és mindent, ami Jézus Krisztusra, a mi Urunkra utal. Ebbe a kategóriába tartoznak azok is, akik szertartásokkal imádják a Sátánt. Vannak még a semmittevés, a büszkeség, a csalás, a gyűlölet, a rosszakarat, és más rossz szellemek által megszállott rabszolgák. Mindannyiunkat fenyegeti kisebb vagy nagyobb mértékben az üdvösségünk ellenzőjétől való megszállottság veszélye. Mindannyiunknak szüksége van Isten erejére, hogy távol tartsuk magunkat a Sátán csapdáitól és bilincseitől.
A görög filozófusok azt mondták, hogy "csak a bölcs ember lehet szabad", "a buta ember rabszolga." A filozófus Szókratész mondta: "Hogy mondhatod, hogy egy érzéki vágyakl uralt ember szabad?". A bűnöző is azt mondja: "Szabad vagyok, azt csinálok, amit akarok." Hamis! Ez egy hazugság! A gazember nem szabad, hanem a bűn rabszolgája. Sem az alkoholisták, sem a kábítószeresek, sem a tolvajok, sem a kéjelgők, sem a gyilkosok, sem az ateisták nem teszik azt, amit akarnak: azt teszik, amire a gonosz szellem hívja őket. Harcolunk szenvedélyeinkkel - "a bennünk lévő rosszal”, de a Sátán befolyásoló hatása ellen is, ami kívülről támad minket.
Egy szentéletű pap meglátogatott egy rabot a börtönben, szerette volna, hogy ha közelebb kerül az Úrhoz.
- Miért vagy a börtönben? - kérdezte a pap.
- Azért vagyok itt, mert nem tudok innen a börtönből elmenekülni – felelte gondolkodás nélkül a fogoly.
Természetes, hogy nem tudott elmenekülni a börtönből, mert megszegte a törvényt, és a bíróság által erre kiszabott büntetését töltötte. Azonban minden kereszténynek van lehetősége arra, hogy távol tartsa magát a vágyai rabságától és az ördögi kísértésektől, és így valóban szabadok maradhassanak. Egyedül Jézus Krisztus az, aki efféle garanciát és menekülést adhat.
Az Üdvözítő Palesztina környékén sokszor tisztított meg ördögtől megszállottakat. Jézus Krisztus ma is felszabadít a démomi hatalom alól, ha hozzá fordulunk segítségért. Ezt mondta nekünk: „Aki megmarad tanításomban, az az igazi tanítványom” (vö. Jn 8,31-32). Azaz, ha elfogadjátok szavaimat, megőrzitek és teljesítitek úgy, ahogy én tanítom, tanítványaim lesztek, megismeritek az Igazságot, mert „én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6), az Igazság pedig szabaddá tesz. És ismét egy másik helyen Isten így tanít minket: „Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36).
Nem kevesen vannak, akik azt mondják: „Szeretnék becsületes lenni, de nem tudok; szeretnék megszabadulni az érzéki vágyaktól, de nincs hozzá erőm; szeretnék jó lenni, de lehetetlen”. Nem igaz, amit mondanak, ezek az emberek nem őszinték magukhoz. Képesek vagyunk jók, szabadok, vallásos keresztények lenni, de csak akkor, ha őszintén kérjük Krisztus segítségét, aki Megváltó és Mindenható csodatevő. Pál apostol azt mondja: „Mindent elviselek abban, aki erőt ad” (Fil 4,13). Egy másik helyen pedig: „Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól” (Gal 5,13).
Oscar Wilde írt egy rövid novellát, amelyet saját maga a világ legszebb novellájának nevez. Ebben írja, hogy egyszer Jézus Krisztus egy szép völgybe érvén beérkezett egy gyönyörű városba, és az első kisutcán látott egy fiatalembert, aki részegen feküdt egy ablak mellett.
- Miért ölöd a lelked az itallal? – kérdezte Krisztus.
- Uram, leprás voltam, Te meggyógyítottál, de én nem tudok semmit csinálni – felelte a fiatalember.
Tovább menvén a városban, egy másik fiatalembert látott, aki egy rosszhírű házba készült betérni.
- Miért veszíted el a lelked a paráznaságban?
- Uram, vak voltam, Te meggyógyítottál, visszaadtad a látásomat, de nem tudok semmi mást csinálni – mondta a fiatalember.
Végül Krisztus a város közepén egy idős férfit látott, aki az utcán csavargott és sírt. A kérdésre, hogy: „Miért sírsz?” az öreg ezt felelte:
- Uram, halott voltam. Feltámasztottál, és pedig sírok, mert nem tudok dolgozni, hanem csak sírni.
Az emberszerető Krisztus meggyógyította az első embert a rémisztő leprából, a másodiknak visszaadta a látását, a harmadiknak visszaadta életét, miután meghalt, hogy dolgozhassanak, dicsőíthessék Istent és érdemeket szerezzenek az örök életre, de ők szolgák lettek: az első az alkoholé, a másik a bujaságé, a harmadik a lustaságé. Semmilyen isteni csoda nem képes minket erős harcosokká tenni a rosszra való hajlamaink ellen, ha nincs meg bennünk a mi elkötelezettségünk erre vonatkozóan. Szükség van arra, hogy akaratunkat és szabadságunkat a szeretet és az Igazság keresésének szolgálatába állítsuk.
Mindannyian lehetünk jók. Igaz, hogy sokszor nagyon nehéz jónak lenni, de az isteni Megváltó megtanít minket arra, hogy minden lehetséges, mert Krisztus felajánlja nekünk a szükséges kegyelmet, erőt és segítséget.
Kötelesek vagyunk tehát hozzá fordulni, imádságban, együttműködéssel és őszinteséggel. A vecsernyében a zsoltáros szavaival fordulunk a mi Urunkhoz: „Vidd ki a tömlöcből lelkemet, hoyg dicsérjem a te nevedet” (Zsolt 142,8). Krisztus ki akarja szabadítani lelkünket a tisztátalan szellemek bilincseiből. Magához hív minket mondván: „Gyertek hozzám! Megismeritek az igazságot, kegyelmemet, világosságomat és erőmet! Az én igazságom szabaddá tesz benneteket!”
