Lelkipásztori Körlevél
A mi Urunk Feltámadása Ünnepének alkalmából
2010
János
Isten kegyelméből és a Római Szentszék irgalmából
a máramarosi román görög katolikus egyházmegye püspöke
A Főtisztelendő Atyáknak és a Szeretett Hívő Népnek:
kegyelem, béke és üdvösség Istentől,
tőlünk pedig főpapi áldásunk!
"Miért keresitek az élőt a holtak között?
Nincs itt, hanem feltámadt: Emlékezzetek meg, mint mondotta nektek, midőn még Galileában voltatok." (Lk 24,29)
Krisztusban Szeretett Testvéreim!
Az örömhír, amelyet az angyal megosztott az Úr sírjához kora hajnalban siető asszonyokkal, és amelyet az asszonyok elvittek az "apostoloknak és Péternek" (Mk 16,7), az a nagy boldogság, amely a Feltámadás sírjából fakad. Ez az az öröm, ami az Úr halálának és feltámadásának eucharisztikus megünneplésére indít minket.
Miután megkapták megbízatásukat, tanítványai és követői Krisztus feltámadását tovább közvetítették a mai napig. Azóta, mondja Alfred de Musset, egy francia író, "hatalmas remény vonult át a földön". Krisztus feltámadása az az esemény, amely minden másnál jobban meghatározta és megváltoztatta az emberiség történelmét, és az embernek a jövőjére vonatkozó egész elképzelését.
Krisztusban Szeretett Testvérek!
Krisztus feltámadása az élet győzelme a halál fölött, mert "Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa" (ApCsel 2,24) Őt. Nemcsak lelke tér vissza testébe, mint ahogy Lázár esetében történt vagy a naimi ifjúval, ez ugyanannak a testnek a feltámadása, amely már nincs többé alávetve a romlandóságnak és megdicsőült: "Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát" (Jn 20,19-20). Hasonlóképpen mondta Tamásnak is: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő" (Jn 20,27). Tehát ugyanazzal a testtel támadt fel, amely megfeszíttetett és eltemettetett, de megdicsőülve és romolhatatlanul.
Ez az alapja a mi hitünknek, amely nélkül nem üdvözülhetünk. Krisztus feltámadása az Istentől az embereknek készített ajándék, a mi feltámadásunk záloga. Így életünk igazi értelmet, határozott célt, magyarázatot nyer.
Jézus az ő életével és halálával mutatja meg nekünk azt az utat, amelyet követnünk kell, hogy mi is vele együtt dicsőségesen feltámadhassunk. Ő "asszonytól született", kétkezi munkájából élt, megismerte, ugyanúgy mint mi, a fáradtságot és a fájdalmat; sírt és örült; mindenben részt vállalt velünk, kivéve a bűnt. A halálból feltámadva az Atyaisten a "dicsőség urává" (1Kor 2,8) és "élők és holtak bírájává" (ApCsel 10,42) teszi, de ő nem szűnik meg közülünk való lenni, "ő elsőszülött a sok testvér között", mondja Szent Pál apostol (Róm 8,29). Felmegy a mennybe mindannyiunk előtt, hogy helyet készítsen nekünk: "Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok" (Jn 14,2-3).
Aki életét folyamatosan a meghalt és feltámadt Krisztussal egyesülve éli, nem egy eltévelyedett vándor itt a földön, nem magányos, nemcsak magának él. Tudja, hogy a szent keresztség szentségében való részesülése által, ami saját feltámadásának csírája, Krisztussal együtt kell élnie és meghalnia, hogy vele együtt támadjon majd fel.
Krisztus feltámadásának öröme, a Húsvét öröme nem egy pillanatnyi öröm, nem egy elszigetelt érzés, amelyre évente csak egyszer utalunk az ünnep alkalmával, hanem az az öröm, ami az élet minden egyes pillanatából táplálkozik, példaképünket, Jézus Krisztust követve. így váik életünk a Húsvét folyamatos megélésévé.
Örök boldogságunk most kezdődik, itt a földön, a kereszttel, amelynek nap mint nap örvendünk, az élet minden problémáival, összes sikertelenségével és szenvedéseivel együtt, amelyeket azonban Istenünktől, mint nagy ajándékot kapunk, a mi boldogságunkért.
A dicsőséghez vezető út odaadást és áldozatot követel. Ha a tanítványok nem értették meg, hogy Jézus Krisztusnak előbb szenvednie kellett, hogy bemehessen a dicsőségbe (Lk 24,26), legalább mi, akik a Húsvétot ünnepeljük, értsük meg, hogy " Előbb szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk" (Róm 8,17).
Krisztusban Szeretett Testvérek!
Mielőtt az angyal a feltámadást hírdeti meg az asszonyoknak, bátorítja őket mondván: "ne féljetek" (Mk 16,6). Ezek a reménnyel és erővel teli szavak visszhangoznak az évszázadokon keresztül napjainkig, mert a feltámadt Krisztus halálával megölte a halált, megszabadított minket a bűn szolgaságából és megkapott "minden hatalmat égen és földön" (Mt 28,18).
S ha egy pillanatra Jézus halála egyes tanítványai számára bizonytalanságérzetet vagy kétséget is támasztott volna, mindig volt egy lélek, egy fájdalmas szív, amelyet a fájdalmak téptek, de mindig reménnyel volt teli: "Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki" (Lk 1,45). Ő Mária, Jézus Édesanyja és a mi Anyánk.
Kérjük a mi mennyei Anyánkat, hogy ossza meg velünk Fia feltámadásának örömét, hogy életünk további részét örökös Húsvétban élhessük, állandóan tanúságot téve Fia haláláról és feltámadásáról.
Mindnyájatoknak teljes szívünkből szent és boldog ünnepet kívánunk!
Feltámadt Krisztus!
+ János
Máramarosi Püspök
Kelt székhelyünkön, Nagybányán,
2010. április 4-én, A Feltámadás Ünnepén
