Evangélium: Mt 6, 14-21
Szerző: ft. Anthony M. Coniaris
Jézus Krisztus ezen a napon három részből álló receptet ad nekünk a böjti időszakra: megbocsátás, böjt és a mennyei kincsek gyűjtése.
Első a megbocsátás. A mai világ legnagyobb problémája, hogy túl sok falat építettünk. A vasfüggönyt. Bambuszsátrat. Falat a rasszok között. Falat a férj és a feleség között. A szülők és a gyermekek között. Az emberek és Isten között. A leghatékonyabb módszer ezeknek a falaknak a lebontására: a megbocsátás.
Kezdjük az ember és az Isten közötti fallal. Ez a fal bűnökből épült. A böjti időben az egyház arra hív, hogy tekintsünk Jézus Keresztjére és az Ő nagy könyörületére. Arra hív minket, hogy járuljunk Krisztushoz a böjtben a bűnbocsánat nagyszerű szentségében, és cseréljük fel bűneinket kegyelmének gazdagságával, hogy megízleljük és saját magunkon tapasztalhassuk meg az Ő bocsánattal teljes szeretetének az édes ízét. Azáltal, hogy megbocsát nekünk, arra szólít fel, hogy mi is bocsássunk meg azoknak, akik megsértettek minket, és keressük azok bocsánatát, akiket mi sértettünk meg. Isten bőkezűen osztja bocsánatát. De az ő bocsánata megköveteli tőlünk, hogy mi is bocsássunk meg.
Éppen ezt mondja el nekünk Jézus a mai evangéliumban: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is megbocsát a ti mennyei Atyátok. De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat”. A kereszténység a mi Urunk részéről való megbocsátással kezdődik. De nem fejeződik itt be. Azért, mert bocsánatot kaptam és Isten ma is minden nap megbocsát nekem, kötelességem, hogy én is megbocsássak másoknak. Így a nagyböjt a falak lerombolásának az időszaka, elsősorban az emberek és Isten között, majd a felebarátok között – ellenségeskedés és gyűlölet által épített falak ezek, melyek erősebbek az acélnál és a betonnál; olyan falak, amelyeket csak a megbocsátás képes széjjelrombolni.
Alexander Schmemann atya ezt írja: „A bűn győzelme, a világ fölötti uralmának a fő jelei a megosztottság, ellenségeskedés, elkülönülés, gyűlölet. Ezért az első repedés a bűnnek ezen az erődítményén, a megbocsátás: visszatérés az egységhez, együttérzéshez, szeretethez. Megbocsátani annyit jelent, hogy magam és az ’ellenségem’ közé beengedem magának Istennek a kisugárzó bocsánatát. Megbocsátani annyit tesz, hogy elutasítom az emberi kapcsolatok reménytelen holtpontjait és Krisztushoz vinni azokat. A megbocsátás az Isten Országa tényleges ’behatolása’ ebbe a bukott és bűnös világba”. A Nagyböjt első kihívása számunkra tehát az, hogy elnyerjük Isten bocsánatát és hogy mi is megbocsássunk.
A böjt
A mi Urunk receptjének második nagyböjti hozzávalója a böjt: „Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked”.
Sok olyan indok van, ami a böjtölést igazolja, a legfőbb azonban a szeretet. A szeretet volt az ősegyház életében a böjtölés elsődleges célja. Például, amikor a kereszténység még nem volt egy évszázados, egy Hermász nevű keresztény író leírt egy párbeszédet egy angyallal a böjtről. Amikor az angyal megkérdezte Hermásztól, milyen böjtöt tart, azt felelte, hogy úgy böjtöl, ahogy a szokás. Az angyal nem volt túlságosan lenyűgözve tőle. Azt mondta Hermásznak, hogy elképzelése sincs arról, hogy mit jelent a hiteles keresztény böjtölés, és hogy az, amit tart, teljesen haszontalan. Majd megtanította, hogy ahhoz, hogy a böjtnek értelme legyen, oda kell figyelni arra, mennyit takarítunk meg vele, és azt az összeget adjuk oda a szegényeknek és a rászorulóknak.
Egy másik keresztény az egyház kezdeti időszakából, Arisztidész ezt írta “Apológiá”-jában: “Ha van a keresztények között szegény ember, és nem tudják őt kisegíteni, böjtölnek két vagy három napig, és az ételt, amit megtakarítottak a böjtjük idején odaadják az éhezőnek”. Ez az a böjt, amire meghívást kapunk, hogy gyakoroljuk a holnap kezdődő nagyböjt idején. Arra szólít minket fel Jézus, hogy ne önkontroll vagy imádság miatt böjtöljünk, hanem a szeretettől vezéreltetve: mondjunk le valamiről, hogy azzal, amit megspórolunk, egy rászorulónak segíthessünk.
Egy család elhatározta, hogy a böjt idején egyszer egy héten csak rizset fognak enni, mert ez a mindennapi étele a hátrányos helyzetben élő millióknak. Természetesen a rizset kicsit jobban készítették el. Nem olyan vízízű főtt étel volt, mint a szegény országokban. Amikor véget ért a böjt, a család úgy döntött, hogy ezt a gyakorlatot tovább folytatják, havonta egyszer csak rizset ettek. Azt a 2,50 dollárt, amit ezzel megtakarítottak, egy külön borítékba tették, hogy az egyházon keresztül a világ szegényeit segítsék belőle. Ezt az összeget másképpen is megszerezhették volna, ha pl. Lemondanak valamilyen élvezeti cikkről, de ez a rizs-vacsora segítette őket, hogy egy kicsit azonosuljanak azokkal az emberekkel, akiket segíteni akartak. Egyszer egy héten a nagyböjtben és egyszer egy hónapban ezen kívül, megízlelték mit jelent éhezni. Ez emlékeztette őket arra, hogy ők milyen gazdag területen laknak, és hogy sokan vannak, akiknek reményük sincs arra, hogy ilyen jóléthez jussanak.
Az Úr ezt mondja prófétája, Izaiás által: „Íme ez az a böjt, ami nekem tetszik: ... törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a bujdosó szegényeket vidd be házadba. Ha mezítelent látsz takard be...” (Iz 58,6-7). Ez az Istennek tetsző böjt. A Triódion pedig, ami a nagyböjti szolgálatokat tartalmazza ezt írja erről az időszakról: „A böjt kikeletje elérkezett, a megtérés világossága... Fogadjuk a böjt hírét örvendezve! Mert ha Ádám atyánk böjtölt volna, nem veszítettük volna el a Paradicsomot... Testileg böjtölvén, atyámfiai, böjtöljünk lelkileg is; törjük szét az igazságtalanság bilincseit, tépjünk szét minden igaztalan írást. Adjunk kenyeret az éhezőknek, és fogadjuk házunkba a hajléktalan szegényt, hogy Krisztus Istenünktől dús kegyelmet nyerjünk!”
Kincsek a mennyben
A megbocsátás és a böjt mellett Krisztus nagyböjtre vonatkozó receptjének harmadik összetevőjéről a következő szavakkal beszél: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” A kérdés, amit Isten feltesz nekünk a mai evangéliumi szakaszban ez: Milyen kincseket gyűjtöttél magadnak a mennyben? Milyen biztosítékaid vannak az utolsó órádra? Mit mondhatsz magadénak, amikor Isten széke előtt megállsz majd? Isten azt akarja mondani nekünk, hogy teljes életet éljünk itt a földön, de úgy, mint előkészületet a túlvilági életre.
A kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy: Csak evilági kincseket gyűjtünk-e? Vagy felhasználjuk ezt az életet arra, hogy örök kincseket is gyűjtsünk, amelyeket magunkkal vihetünk odaátra is, kincseket, amelyek az örökkévalóságban is a mieink lesznek? Minden földi kincsünk – mondta Jézus – addig tart, ameddig ez az élet tart. Múlandóak. Szemétbe kerülnek. Megsemmisülnek. De Jézusban olyan igazi értékeket találunk, amelyek soha nem veszítik el értéküket. Milyen kincseket akar Istenünk, hogy gyűjtsünk magunknak, milyen kincsek tetszenek neki, amelyeket magunkkal vihetünk, amelyek az örökkévalóságban is szolgálatunkra lesznek?
Létezik egy olyan kincs, hogy szeretet. „Beszélhetek emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet, hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem… Most megmarad ez a három: a hit, a remény és a szeretet. De ezek között is legnagyobb a szeretet”. Gazdagnak lenni a szeretetben, ez az igazi gazdagság.
Létezik egy olyan kincs, hogy megbocsátás. A legerősebb falak az emberek és népek között nem vasból vagy acélból készültek, hanem a félelem, a gyűlölet és az előítéletek építették azokat. Egyetlen módja ezen falak ledöntésének, a megbocsátás. Gazdagnak lenni a megbocsátásban, ez az igazi gazdagság.
Létezik egy olyan kincs, hogy a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus ismerete. “Ez az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyetlen igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). “De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem”(Fil 3,7-8).
A böjt olyan idő, amikor a világegyetem legfontosabb személyével, Jézus Krisztussal való kapcsolatunk elmélyülhet: mindennapi több ima által, az ő Szentírásban található szavainak mindennapi olvasásával, gyakori áldozással, a különleges böjti szertartásokon való részvétel által. Életünket számos lényeget nem érintő tevékenység teszi feszültté, amelyek szívinfarktushoz meg idegösszeroppanáshoz vezetnek. A böjt az az időszak, amikor ezekből néhány feleslegeset kivonunk az életünkből, hogy időt teremtsünk Isten és a lelkünk számára; időt, hogy megállhassunk és élhessünk; időt, amelyben mennyei kincseket gyűjtünk, melyeket sem a moly, sem a rozsda nem kezdi ki, senki nem lopja el. Krisztust személyesen ismerni, ez az igazi gazdagság.
Létezik még a Krisztusban való hit kincse. Enélkül a hit nélkül az ember nem üdvözülhet. A hit erős, annyira erős, hogy hegyeket mozgat, az az erő, amelyre maga Isten felel. Gazdagnak lenni a hitben, ez az igazi gazdagság.
Létezik még olyan kincs is, hogy Isten akaratának teljesítése. “Aki megteszi mennyei Atyám akaratát, azok az én fivéreim, nővéreim és anyám” (Mt 12,50). A hegyi beszédben Jézus azt mondta: “Aki megcselekszi és így tanítja azokat [a parancsokat] , nagynak fog hívatni mennyeknek országában” (Mt 5,19). Az igazi nemesség, mondta Aranyszájú Szent János, megcselekedni Isten akaratát. Cselekedni Isten akarata szerint és Jézustól fivérnek, nővérnek vagy anyának neveztetni, ez az igazi kincs, ez az igazi gazdagság.
Létezik még az imádság nevű kincs – ez egy kiváltság, beszélni és közösségbe lépni a mi szerető Urunkkal a nappal és az éjszaka bármelyik órájában. Valaki mondta: “Az igazgatókat nem nagyon lehet látni. Nem pazarolják értékes idejüket. Idegesen megbeszélek velük egy időpontot, aztán gyorsan befejezzük a beszélgetést. De bármikor, éjjel vagy nappal, sajátos vagy hétköznapi helyeken, mindig haladéktalanul kapok kihallgatást Istentől”. Valóban, micsoda kiváltság, és milyen nagy kincs, hogy mindent Isten elé vihetünk az imádságunkban!
És végül, de nem utolsó sorban, létezik egy olyan kincs, hogy Krisztus nevében másokat szolgálhatunk: “Aki csak egy pohár hideg vizet ad egynek a legkisebbek közül… mondom nektek, nem marad el jutalma” (Mt 10,42). Krisztus szolgálatának egyik terve, lehetősége ebben a nagyböjtben, hogy amit böjtölésünkkel megtakarítottunk, tegyük a böjti adományokra elkülönített borítékunkba, s ezeket majd felhaszáljuk egyházunk missziós programjára, táplálni fogjuk belőle a világ éhezőit Krisztus nevében.
Ezek tehát azok a kincsek, amelyek értékesek Isten színe előtt, kincsek, melyek soha el nem rozsdásodnak, hanem mindörökké megmaradnak: szeretet, megbocsátás, Jézus személyes ismerete, hit, Isten akaratának teljesítése, imádság, testvéreink szolgálata a szeretet böjtje által. Aranyszájú Szent János azt mondta, mikor megfenyegették, hogy elveszik mindenét: “Az én kincseim a mennyben vannak, és el nem veheti tőlem senki sem”.
Próbáljuk ki Krisztus böjti receptjét: megbocsátás, böjt, mennyei kincsek gyűjtése. Mindenki felfedezheti majd, hogy ez a tökéletes recept nemcsak arra, hogy találkozzunk a feltámadottal, hanem hogy mi magunk is feltámadjunk.
