Evangélium: Lk 9,1-10
Szerző: Ft. Anthoni M. Coniaris
Az evangélium szövege azt írja le, hogy egy találkozás hogyan változtatta meg Zakeus egész életmenetét. Ez volt az a nap, amikor szemtől szemben találkozott a názáreti Jézussal. Az egész evangélium ezt a találkozást mondja el, mert ez a találkozás változtatta Zakeust új, megváltott emberré. A szent hagyomány azt mondja, hogy később cezáreai püspök lett.
Amint Jézus Jerikón haladt keresztül, Zakeus, a vámosok feje, szerette volna meglátni, ki is az a Jézus, de nem láthatta a tömegtől és az alacsony termete miatt. Akárki annyiban hagyta volna az egészet, de Zakeus nem. Annyira kívánta látni Jézust, hogy képes volt miatta felmászni egy fára.
Mi késztette Zakeust arra, hogy felmásszon a fára?
Kétségtelenül egy nagyon erős vágy, hogy láthassa Jézust. Amikor igazán meg akarjuk találni Istent, úgy ahogy Zakeus is, egy akadály sem fog minket megállítani. Meg fogjuk találni. Egy kereső egyszer megkérdezett egy keresztényt: "Hogy tudom megtalálni Istent?" A keresztény azt mondta: "Gyere, és megmutatom". Majd elvitte a tengerhez, és háromszor hosszasan alányomta fejét a víz alá. Majd megkérdezte tőle: "Mi volt az, amit a leginkább kívántál, amíg a fejed a vízben volt?" "Levegőt" - mondta a kereső. "Amikor annyira fogod akarni megtalálni Istent, mint amennyire a levegőre vágytál, meg fogod Őt találni" - mondta neki a keresztény.
Sokkal több volt Zakeusban, mint kiváncsiság, ami arra késztette őt, hogy felmásszon a fára. Istent akarta látni Jézus személyében. Zakeus nyugtalan volt, megcsömört saját magától és az élettől, amelyet élt. Ez a nyugtalanság mindig is az Isten keresésének egyik jele volt, nem véletlenül fogalmazza meg Szent Ágoston híressé vált mondatát: "Magadnak teremtettél, Urunk, és nyugtalan a mi szívünk, míg benned meg nem nyugszik".
A tömeg
A tömeg Zakeus számára akadályt jelentett: közte és Jézus között állt. Amíg a tömegben tartózkodott nem láthatta Jézust. Így tehát elhagyta a tömeget, kivált, föléjük emelkedett. Talán ez az utolsó dolog az életünkben, amit szeretnénk magunknak, hogy "mások" legyünk. De ahhoz, hogy megláthassuk Jézust és hogy vele lehessünk sokszor el kell hagynunk a tömegeket, ellen kell állnunk a közvéleménykutatások erős áramlatainak az Isten változhatatlan törvényeinek javára. Kereszténynek lenni annyit tesz, minthogy nem a tömeg, hanem Krisztus az, aki irányítja az életünket.
Fent a fán
Zakeus több értelemben is fent volt a fán. Becstelen vámos volt, akit fajtársai árulónak tekintettek, mert együttmüködött a gyülölt rómaiakkal, saját nemzetétől szedte az adókat a kizsákmányolók részére. Elveszítette önbecsülését. Eltávolodott az Istentől és az emberektől. Magányos volt, nagyon nagyon egyedül, fent a fán.
Ebben a tekintetben Zakeus nagyon sokunkhoz hasonló ember volt, velünk is biztosan előfordult, hogy életünk egyes pillanataiban erkölcsi botlásainkban vagy hanyatlásunkban a fára kerültünk, és talán megvetettük magunkat érte, szerettük volna, ha nem lettünk volna olyanok, de nem volt bátorságunk, hogy leszálljunk a fáról. Isten azért jött el Jézusban a világra, hogy lehívjon minket a fáról. Ez az Isten szeretetének a nagy csodája, amelyet Zakeus is megélt, amikor felfedezte, hogy Isten keresi őt.
Jézus feltekintett
Zakeus valószínüleg azt gondolta, hogy észrevétlen maradhat a fán. Azonban amikor Jézus odaért, éppen a fa alatt állt meg. Felnézett a fára, egyenesen Zakeusra, a két férfi egymás szemébe nézett. Zakeus számára ez hihetetlen lehetett. Izzadságcseppek jelentek meg egyből a homlokán. Várta, hogy Jézus most mindenki előtt megítéli: "Ördögfajzat! Te, aki elnyomtad a szegényeket, aki az árvákat és az özvegyeket az utcára kényszerítetted, hogyan fogsz megmenekülni a pokol ítéletétől?" Ezt várhatta Zakeus. De Jézus nevén szólította és azt mondta: "Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.". Milyen jószándékúan viselkedett Jézus Zakeussal! "Mert nem azért küldte Isten Fiát a világba, hogy ítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ".
Amikor György, Anglia királya szemlét tartott az egyik legjobban széjjelbombázott brit város újjáépítési munkálatai fölött, több ezer ember, többek között egész iskolai osztályok is, felsorakoztak az utcákra, hogy láthassák az uralkodót. Miután a menet elhaladt, az egyik kisfiú keserüen sírdogált. "Mi történt?"- kérdezte a tanító nénije. "Nem láttad a királyt?" "Oh" - sóhajtott fel a kisfiú - "én láttam a királyt, de ő nem látott engem". Mekkora vigasztalás számunkra az a tény, hogy nemcsak mi látjuk a mi Királyunkat, hanem Ő is lát minket és válaszokat kínál a mi szükségeinkben.
"Zakeus"
Jézus nemcsak meglátta Zakeust, hanem nevén is szólította. A nagy királynak, aki az egész világmindenséget tartja a tenyerében, annyira fontos egy személy, hogy időt szakít rá és beszél vele. Mi mást jelenthet ez nekünk, mint azt, hogy a mi Királyunk mindannyiunkat személyesen és név szerint ismer. Ismeri Zakeus zaklatott lelki világát és szívének nagy-nagy vágyát, hogy Istent megláthassa. Ismeri minden lélek szükségeit és törődik is vele. Ugyanúgy közeledik Zakeushoz, mint a szamariai asszonyhoz, és vele beszélgetve az evangélium egyik legszebb tanítását ismerteti meg vele. Ahol szükség és vágy van Istenre, Jézus oda közeledik, mert ő mindenekfelett egy olyan Isten, aki keres.
Az egyik zsidó születésü tanult ember, Claude Montefiore azt kutatta, hogy mi az a jellemző, ami
megkülönbözteti Jézus tanítását a zsidó vallásétól. És azt találta Jézus tanításában az Istenről, hogy olyan, mint a Jó Pásztor, aki kezdeményező és elmegy megkeresni az elveszett bárányt. Más vallásokban az ember keresi az Istent, a kereszténység azt az Istent hirdeti, aki keresi az embert. A zsidók, mondta, mindig is hitték, hogy Isten a szeretet és a megbocsátás Istene, aki a megtérő bünösnek megbocsát. Jézus azonban azt tanítja meg nekünk, hogy Isten nem várja meg a megtérést, hanem megkeresi és visszatéríti a bünöst.
"Ma a te házadban kell megszállnom."
Jézus azt ígérte: "Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem" (Jel 3,20). Most teljesíti azt az ígéretét. Zakeussal együtt étkezik. Nem egy rabbival vagy egy főpappal, vagy a város polgármesterével vagy más tiszteletben álló személlyel, hanem egy mindenki által leírt bünössel. Jézus bemegy Zakeus házába. De nem minden ház láthatja vendégül Jézust. Vannak olyan dolgok, amelyek nem
férnek össze az ő személyével, válaszatanunk kell Jézus és azok között. Zakeus választott: "Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette". Jézus valószínüleg örömmel mondta neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra". Jézusnak ez a szeretete, amivel betért Zakeus házába, hogy megkeresse és megmentse azt, ami elveszett, ma is létezik és nekünk is azt mondja, amit Zakeusnak akkor: "Ma a te házadban kell megszállnom".
A bünösök barátja
Amikor Jerikó lakosai meghallották, hogy Jézus meghívatta magát Zakeus házába, zúgolódni kezdtek, hogy egy bünös embernél száll meg. Ez volt az első dolog, ami a vallási vezetőket Jézus ellen fordította. Semmi sem döbbentette meg őket annyira, mint Jézus hozzáállása a bünös emberekhez, az a magatartás, amivel a rossz hírü emberekhez viszonyult. Egy farizeusnak sohasem jutott volna eszébe, hogy egy Zakeushoz hasonló embernek a házába betérjen, még kevésbé, hogy vele étkezzen. Jézus pedig megtette. Sokkal jobban érdekelték ezek az emberek, mint bárki más. Csúfolták is miatta, a vámosok és bünösök barátjának nevezték. Ezek a gúnyosan kimondott szavak azonban ma vigasztaló szavak nekünk, bünösöknek. Mert azt mondják el nekünk, hogy Jézusban olyan igaz barátunk van, akiben sohasem fogunk csalódni.
"Nem jöttem hívni az igazakat, hanem a bünösöket a megtérésre", mondta Jézus. Ki az igaz? Senki. Vannak azonban olyan emberek, akik azt hiszik magukról, hogy igazak. Minden nap kell imádkoznunk azért, hogy szabadítson meg minket Isten az ilyen úgynevezett "igazaktól", a modern farizeusoktól, akik megvetik a mai zakeusokat, elutasítják őket a társaságukból és így az Egyháztól is eltávolítják őket. Ma is mondja Jézus: "Nem jöttem az igazakat hívni" azaz "Nem jöttem azokat hívni, akik el vannak telve magukkal és annyira meg vannak győződve a saját jóságukról, hogy másoknál jobbaknak hiszik magukat. Azokat jöttem hívni, akik nagyon is tudatában vannak bünös mivoltuknak és annak, hogy megváltásra szorulnak". Zakeus ilyen bünös volt. Ezért hívatta meg magát Jézus a házába. Ő tudta, hogy szüksége van Jézusra, és kész volt elfogadni a meghívást.
Fák, amelyekre fel kell másznunk
Zakeushoz hasonlóan ma sem láthatjuk meg Jézust, ha azon a szinten maradunk, ahol vagyunk. Ma is sok olyan személy és sok olyan dolog van, ami utunkban áll. Feljebb kell másznunk. Istennek hála, léteznek olyan fák, ahova felemelkedve megláthatjuk Jézust.
Az imádság fája. Az imádság azt jelenti számunkra, hogy olyan valóságosan beszélünk Jézussal, ahogy Zakeus. Ha Jézust akarjuk látni, ha szeretnénk az ő jelenlétét életünk valóságává tenni, naponta fel kell másznunk az imádság fájára.
Egy másik módja annak, hogy megláthassuk Jézust, a Szentírás és a Liturgia által. Isten beszél hozzánk a Bibliában, amely az Ő személyes levele hozzánk. A Liturgiában pedig eljön, hogy a Szentáldozásban lakást vegyen bennünk.
Egy másik fa, amelyre fel kell másznunk, hogy Jézust megláthassuk, a bünbánat és az elégtétel fája. "Boldogok a tiszta szívüek, mert ők meglátják az Istent" - mondja Jézus. A szívet meg kell tisztítani a büntől; a büneink iránti őszinte bünbánattal és a tőlük való távolmaradás erős elhatározásával tehetjük tisztává mielőtt Istent megláthatnánk. Zakeus felemelkedett a bünbánat e fájára. És miután Jézus megbocsátott neki, elégtételt adott: "Ha valakit megkárosítottam négyszer annyit adok vissza". A bünbánatot követi az elégtétel - őszinte próbálkozás arra, hogy megsemmisítsük a rosszat, amit a büneinkkel okoztunk. A bünbánat elégtétel nélkül olyan, mintha azt mondanánk: "Elloptam egy órát, de Isten megbocsátott nekem, most tehát már megtarthatom".
Végül pedig egy másik módja, hogy meglássuk Istent, a szolgálat. Zakeus felkapaszkodott a szolgálat fájára is. "Íme vagyonom felét a szegényeknek adom..." Miután visszaadta mindenkinek négyszeresen azt, amivel megkárosította, vagyonának felét a szegények megsegítésére ajánlotta fel. Emlékezzünk Jézus szavaira: "Éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és inni adtatok... amit a legkisebbnek ezen atyámfiai közül tettetek, nekem tettétek". A szolgálat fájának ágain a szolgált személyekben Krisztust találjuk meg és őt szolgáljuk.
Ma nem kell szikomor fára másznunk, hogy Jézust megláthassuk. Vannak más fák, amelyekre felmászhatunk: az imádság fája, a Biblia és a Liturgia, a bünbánat és az elégtétel és a szolgálat. Ezekről a fákról nemcsak mi fogjuk Jézust látni, hanem Ő is lát majd minket, ahogy meglátta Zakesut is. És nekünk is azt fogja mondani, amit neki mondott: "Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!"
Imádság:
Jöjj el, Urunk Jézus, ahogy eljöttél Zakeushoz. Mi is keresünk Téged, mert nyugtalan a lelkünk a béke, a teljesség és a megváltás nélkül, amelyet csak Te adhatsz meg nekünk. Halljuk, hogy kopogsz lelkünk ajtaján. Kinyitjuk, hogy behívjunk téged, s hogy bejöhess hozzánk. Tölts el minket a Te szerető jelenléteddel. Add meg, hogy mi is hallhassuk ajkaidról becses szavaidat: "Ma lett üdvössége e háznak". Amen.
