Evangélium: Mt 21,33-42
Apostol: 1Kor 16,13-23
Pünkösd utáni 13. vasárnapon az egyház a gonosz szőlőművesekről szóló példabeszédet állaítja elénk. A Szentírás Istenről tanít minket. Ígéreteket ad. Megtanít arra, hogyan éljünk. És megtanít arra is, hogyan ne éljünk, ellentétes példát adva nekünk. Mintát és célt ad az életünknek.
Egyértelműen kivehető a példabeszédből a zsidók elkerülendő magatartása, ez az ellenpélda. Ők elutasítják a Messiást, Jézus szavaiból és a kontextusból kiderül, hogy Jézus a zsidó főemberekre, farizeusokra és írástudókra alkalmazza a példabeszédet, hiszen nekik mondja, ők a szőlőművesek, akik megölik a kert tulajdonosának követeit és a fiát is. A hallgatóság is biztosan megértette, hogy a példabeszéd őket ítéli el. Kétségünk nem fér hozzá, hogy éppen ezek a beszédei, a kimondott ítélő igazság vezettek oda, hogy Jézust elveszítsék.
De nemcsak az elkerülendő magatartást láthatjuk a példabeszédben, hanem mintát is kapunk arra, hogyan éljünk. Ha azt nézzük, hogyan alkotta meg Isten a kertet, hogyan gondoskodott, hogy minden meglegyen benne, amire szükség van, akkor rájöhetünk arra, hogy ez a kert a keresztény emberi lét mikrokozmosza, kicsinyített mása. És ebből tanulhatjuk meg, hogy mit tegyünk és mit kerüljünk el. Egy kis magyarázatra szükségünk lehet, hogy megértsük a kert szimbolizmusát, hogy rájöjjünk, a példabeszéd nemcsak a gonosz zsidókra vonatkozik, akik a Megváltót megölik. Ugyanúgy vonatkozik ránk is, gonosz szolgákra, akik nem valósítjuk meg a munkát, amelyre a kertben hivatottak vagyunk.
Lássuk tehát ezt a szimbólumokban gazdag szöveget, hogyan is értelmezzük magunkra, keresztény létünkre, az újszövetség egyházára.
"Azon időben mondá az Úr e példabeszédet: Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőt műveseknek, és elment idegenbe."
Ha az egyházatyákat olvassuk, megértjük mit is jelent. Az egyház több évszázad óta értelmezi és érti. A szőlőskert gazdája természetesen Jézus Krisztus. A szőlőskert a zsidó nép, és annak kiterjesztéseként az új Izrael, a keresztények, a keresztény Egyház. A boldogemlékű Theophilaktosz azt mondja, mindennek lelki értelme van. Ő úgy alkotta meg a szőlőskertet, hogy minden szükséges megvan benne a fennmaradásunkhoz és üdvösségünkhöz. A kert nemcsak az ízlelőbimbók számára ízletes és lédús szőlőt terem, hanem olyan gyümölcsöket, amelyek jók az emberi test fejlődése szempontjából és hasonlóképpen tovább értelmezve, hasznosak a léleknek a fejlődésére is.
Sövény is van a kert körül. Mire való egy sövény? Megvéd a betolakodóktól, a tolvajoktól és a vadállatoktól. Mindent, ami számunkra nem kívánatos, még az ördögöt is, távol tartja. A kert az egyház. És a sövény, ami körbeveszi az egyházat, olyan, mint a csónak oldala, ami az egyháznak egy másik igen gyakran alkalmazott képe - a hajó. Ez a törvény, az Isten törvénye. Ez a hagyományunk. A mi szent hagyományunk: böjtjeink, egyházi szolgálataink, amelyek tele vannak szépséggel és igazságokkal, a gondolatvilágunk, hitünk, a szentségek kegyelme - ezek mind és még sok más alkotják együtt az egyház körül a sövényt.
A sajtó az oltár. Áldozatot mutatunk be az oltáron. A zsidók az állatáldozatra gondolnak, amikor az oltár áldozatáról beszélünk, mi pedig az Istenember által adott adományra gondolunk, amit nekünk adott, és a Testre és Vérre, amelyet Krisztus ajánl fel az oltáron.
A torony pedig a templom. Magas, hogy mindenki láthassa. És a templomnak természetesen a sövényen belül kell lennie, mert az igaz hit egyedül az egyházon belül van meg. Körben védve van, hogy megőriztessék mindenféle eretnekségtől, hamis gondolat és cselekvés világtól, bármilyen formája is legyen annak.
A műveseknek két értelmezése is van. Első értelmében a zsidóság tanítói voltak évszázadokon keresztül a művesek. Volt köztük jó szőlőműves is, de számos rossz is. Később a keresztény püspökök, papok, diakónusok, és végső soron mi mindannyian, mert szent papság, szent nemzet, választott nép vagyunk, ahogyan ezt Péter apostol tanítja. Mi is szőlőművesek vagyunk, mert ahogyan a példabeszéd végén halljuk az ítéletet, a kertet elveszik a gonosz szőlőművesektől, mert nem érdemelték meg. És átadják más szőlőműveseknek, ez az egyetemes egyház, a népek egyháza.
Isten, a szőlőskert gazdája, messze útra ment. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten hosszútürelmű. Azt jelenti, hogy Isten lassú az ítélkezésben, de gyors a bűnbánók meghallgatásában. Nem bizonytalan a mi üdvösségünk tekintetében, de türelmes, bár, a hosszú útra menő személy visszaérkezésének időpontja bizonytalan, s általában váratlanul jön meg. Amikor visszatér, az lesz az idők végezete. Az lesz az ítélet napja. Isten tehát türelmes. És néha úgy tűnhet, az ő nagy türelme miatt, hogy nagyon messze van tőlünk. "Nem lát", hazudjuk sokszor magunknak és másoknak is. A valóság azonaban az, hogy nagyon it lát, mindent lát, csak türelmes. De eljön az elszámolás napja.
Ne lustálkodjunk, amikor arról van szó, hogy mit kell ebben a kertben megtennünk, még akkor sem, ha Ő, a kert gazdája nincs is jelen, mint egy munkafelügyelő ostorral, hogy minden percben megmondja, mit tegyünk. Legyünk felnőttek Krisztusban, és éljünk az evangélium szerinti életet minden kényszerítés nélkül. Emlékezzünk vissza az okos és balga szüzekre. A vőlegény elment és később jött, mint várták, s öten olaj nélkül maradtak. Nem volt életükben jelen a kegyelem munkája, az elköteleződés, a vőlegény utáni vágy, és kizárattak, amikor a vőlegény megérkezett és az ünnepséget nélkülük tartották meg.
Vigyázzunk, testvérek! Mert az élet elkábít minket. Annyira elfoglalttá tesz. Annyira elfoglalnak minket a teendőink vagy azok a dolgok, amelyeket úgy gondolunk, hogy nekünk meg kell tennünk. Gyakran elfeledkezünk róla, hogy Isten kegyelmes és hagy nekünk időt. Időt arra, hogy olyanokká váljunk, mint Ő. Időt a megtérésre. Időt az Ő megismerésére. Időt a tökéletességben való növekedésre. Ez az életünk célja. Nem arra kapjuk az időt, hogy akármit is gyűjtsünk, vagy a szórakozásra, élvezetekre, vagy akármi egyébre, amit a társadalom ma értékként kínál fel nekünk. Figyelnünk kell! Jézus azt mondja, figyelj, légy készen, mert nem tudod, mikor jön el Urad.
Gondolkozzunk el a szőlőskertnek a képén, amit a példabeszéd elénk állít. A gazda minden szükségeset megteremtett és be is kerítette, hogy semmi ártalmas be ne juthasson. Amíg a sövény mögött vagy, biztonságban vagy. Amíg az egyház hajójában vagy, biztonságban vagy. Minden, ami a kertben van egy célt szolgál: a sajtó, a torony, a föld, a szőlő. Azért kaptuk, hogy dolgozzunk vele és rajta. Mit kellene tegyenek a szőlőművesek a kertben? Süttetni a hasukat a napon? Álmodozni egész nap? Nem. A szőlőskert munkát jelent. A kert odaadó munkát és a növekedést jelenti. Istent egyre jobban megismerni, s megismerve, egyre jobban hozzá hasonlóvá válni.
Figyelmesen hallgassuk a szavakat: "... más szőlőműveseknek adja, akik beszolgáltatják a termést a maga idején". A termést be kell szolgáltatni. Kereszténynek lenni kötelezettséggel jár. Elfogadtad Isten kegyelmét, a keresztséget, beléptél Isten kertjébe. De ott kötelességed van. A keresztény élet munkás életet jelent. Korunk egyik legnagyobb, ha nem legnagyobb eretneksége, hogy valakinek hite lehet munka nélkül. A keresztény, aki bűnei felett siránkozik, tudja, hogy dolgoznia kell azon, hogy a bűnét életéből eltávolítsa. A keresztény ember, aki Istent szereti ésé hálás neki érte, hogy kertjébe fogadta, vágyik rá, hogy dolgozzon, kezébe veszi a kapát, az ásót, a gereblyét, a gyomlálókést, kitépi a gyomokat szívéből, hogy tiszta és fényes legyen, és gyümölcsöt teremhessen bőségben.
Mindenünk megvan Isten kertjében, amire szükségünk van. De mi, elvetemedett bolondságunkban, a sövény mögé vágyunk, s kivágjuk a sövényt, hogy utat nyerjünk ki a kertből, hogy kikukkanthassunk. S akkor történik meg a baj, mert akkor a gonosz, ártó érzelmek, gondolatok, cselekedeteket bejönnek a mi kertünkbe, az Isten egyházába, s elveszítenek, legjobb esetben minket, rosszabb esetben másokat is. Így tolakszik be a gonosz az egyházba hamis tanításaival, félrevezető magatartással, az igaz hitnek álcázva magát, pedig tudjuk, hogy nem az.
Ismerjük tehát Isten akaratát, látjuk az ő nagylelkűségét és hosszú türelmét. Tudjuk, hogy javunkat akarja és növekedésünket, ismeretben és lélekben. E példabeszéd legyen segítségünkre, hogy megértsük, az egyházban élni Isten ajándéka, aki néha elérhetetlenül messzinek tűnik, de mégis lát minket, és várja, hogy egyházi létünk, hitünk gyümölcsöt teremjen az ő visszajövetele napjára, amikor is beszolgáltatjuk életünk termését.
